1547. évi I. törvénycikk

az országlakosok köszönete azért, hogy a király az ország védelmében és megszabaditásában buzgón fáradozik

A főpapok, bárók, nemesek és Magyarország többi rendei és karai mindenek előtt a legalázatosabban köszönetet mondanak és örökké tartó hálával tartoznak a királyi szent felségnek, az ő legkegyelmesebb uroknak, mind azért az igyekezetért, fáradozásért és gondosságért, a melyet Ő felsége már eleitől fogva mindenkor az ő jólétükre és föntartásukra forditott, valamint azért a nemeslelkü és kegyes ajánlatáért, a melynélfogva Ő felsége, a jelen gyülésre elküldött követei utján kegyelmesen megigérte, hogy ugyanezt jövőre is meg fogja tenni.

1. § Nem levén kétségük az iránt, hogy Ő felsége a császári szent felségnek, az ő fivérének, a mi legkegyelmesebb urunknak a segitségével minden időben serényen fog gondoskodni mindenről, a mi Magyarország védelmére és megszabaditására tartozónak látszik és hogy a jelen birodalmi gyülésen is mindazok iránt, a mik e tekintetben szükségesek, határozni fog, főképen, midőn tudja, hogy az ország rendei és karai az ő jólétükbe való minden bizalmukat, Isten után, már régóta Ő felségébe vetették.