Hogy pedig ezt a pénzt, a melyet mind a két határidőben az emlitett módon a csapatok föntartására és a végvidéki helyek őrségére kell beszedni, biztosan erre, és ne más czélra használják föl, a rendek és karok közös egyetértéssel két kincstárnokot választottak, egyet tudniillik az urak rendéből: a főtisztelendő nyitrai püspök urat, egyet meg a nemesek rendéből: nemzetes Forgách Zsigmondot, a kiknek a részére egy hetvenöt főnyi lovas csapatot rendeltek el.
1. § Tudniillik, a nyitrai püspök úr részére ötven főből állót, három forintjával, és ezenfelül, asztalpénzül havonkint hatvan forintot.
2. § Nemzetes Forgách Zsigmond részére pedig huszonöt lovasból állót, hasonlóképen három forintjával: és asztalának ellátására havonkint harminczkét forintot.
3. § Úgy mindazonáltal, hogy azok a kincstárnokok az ő csapataikkal az ország főkapitányainak személye mellett mindenütt ott levén, a kapitányok asztalának az ellátására való pénzen felül mind a maguk, mind kapitányaik és a többi urak vagy nemesek csapatainak, melyeket, az alább irt módon a királyi felség és az ország szolgálatába fogadnak, havonkint három forintjával zsoldot fizessenek, miután tudniillik ama csapatok fölött minden alkalommal szemlét tartottak.
4. § És ugyan csak, azok a kincstartók tartozzanak az ilyen kiadott és átvett pénzről a maga idején pontosan beszámolni.
5. § A föntebb emlitett negyven dénárt pedig a királyi felség kamarásának a kezéhez kell szolgáltatni.
