Mivel pedig már nagyon is jól tudják, hogy a királyi felség távolléte mekkora hátrányt okozott eddigelé ugy az ő saját, mint hivei ügyeinek, és eléggé világos, hogy a királyoknak Magyarországból való távolléte gyakran sok szerencsétlenséget idézett elő és az országban sok zavarra, veszedelmes lázadásokra és sok bajra szolgáltatott okot:
1. § A rendek és karok könyörögnek a királyi felség, az ő legkegyelmesebb urok előtt, hogy az ország helyes kormányzása, az igazság végrehajtása és a védelemről való helyes gondoskodás és más dolgok elintézése érdekében (a melyek nélkül az országban a szilárd nyugalom és egyesség és a király iránt való engedelmesség fön nem állhat), Ő felsége, mint Magyarország királya végre valahára ez országban levő hivei között és Magyarországban maradjon.
2. § A minthogy ő maga kegyesen felajánlotta, hogy (a mennyire a keresztény köztársaságnak és más országainak, uradalmainak és tartományának többi ügyei engedik) ezt meg fogja tenni.
3. § Ezenkivül méltóztassék az ország karait és rendeit az ő régi szabadságaikban, mentességeikben és kiváltságaikban megtartani, ugy a közügyek elintézésére, mint az országon belül létező várak kormányzására és arra nézve is, hogy bármely hivatalra, elüljáróságra és tisztségre őket és nem idegen embereket fog alkalmazni.
4. § A mint Ő felsége válaszában és leiratában hasonlóképen kegyesen megigérte, hogy ezt megteendi.
