Az ország rendei és karai azt is szükségesnek látják, hogy Ő felsége máramarosi sókamarájának a megjavitásáról gondoskodjék, mert bizonyos az, hogy innen (a mint az utóbbi időkben történt) mind a királyra, mind az országra nem kis haszon fog háramlani.
1. § Szükségesnek látszik pedig olyan módnak az alkalmazása, hogy Ő felsége bármely ur vagy nemes fekvő jószágain, a mint kényelmesebbnek látszik, sólerakóhelyeket vagy fiókkamarákat állithasson magának.
2. § Hogy az ilyen sók szállitóinak megvámolása és elnyomása, az ezerötszáz negyvenhatodik évi pozsonyi országgyülés fentebbi czikkelyeiben, az országlakosok ilyen jövedelmeinek háboritóira megállapitott és fentebb kijelentett büntetés alatt mindenütt szünjék meg, ugy mindazonáltal, hogy az erdélyi sókat csakis az erdélyi határokig szállithatják.
3. § Hogy ez a három megye, tudniillik Turócz, Árva, Liptó, a mely távol is fekszik és a havasok miatt meg nem közelithető, régi kiváltságai értelmében a határai közé szállitandó lengyel sókkal, Szlavonország pedig, mivel ez is távol fekszik, a határai közé szállitott tengeri sóval élhet.
4. § A királyi felség pedig a sókamarákat bizonyos idő alatt állittassa föl és szállittasson azokba elegendő sót, és az ország minden vidékének adja tudtára, hogy sókat máshonnan mint az emlitett kamarákból senkinek sem szabad vásárolni vagy otthon tartani.
5. § A kik különben cselekszenek: megbüntetendők, és azok a kamarások s tisztek, kiket Ő felsége e sókra nézve kinevezett, tartsanak e részben vizsgálatot.
6. § Mindaddig azonban, a mig a sóhelyeket fel nem állitották és a sókat azokban le nem rakták, a külföldi sókat nem kell eltiltani, nehogy talán ez országlakosok a só mindennapi használatában hiányt szenvedjenek.
