1548. évi LXI. törvénycikk

ha a dézsmákat bérbe akarják adni, adják ki azokat a földesuraknak

A mely dézsmákat pedig önkényt akarnak bérbe adni, azokat szent György napjáig másnak senkinek sem szabad kiadniok, mint ama birtokok földesurainak, a honnan a dézsmák befolynak.

1. § És e szent György napjának a beálltával tartozzék minden ur és nemes az ő fekvő jószágainak a dézsmái iránt a főpappal vagy más egyházi személylyel, avagy mással akárkivel, a kit a dézsma megillet, vagy annak tisztével egyezkedni, a kit is e czélból az előbb emlitett napra a vármegyébe vagy a kerületbe ki kell küldeni.

2. § Ugy, hogy ha annak a dézsmának az ára, a melyet bérbe akar adni, bizonyosan meg van állapitva és határozva, a dézsma ura tartozzék azt a dézsmát az előbb emlitett földesurnak, a ki bérbe akarja venni, a meghatározott és szokott árban bérbe adni, és ez köteles ennek az árnak a fele részét azonnal az ilyen bérbeadásnak az idején, másik fele részét pedig a helyi szokáshoz képest szent Miklós vagy Gyertyaszentelő boldogasszony napján lefizetni.

3. § Hogy ha pedig valaki dézsmájának a haszonbére nincs megállapitva és a földesur a főpappal vagy a dézsmának más urával avagy annak tisztével nem tudna megegyezni, akkor a főpap a dézsmát a maga számára tarthatja meg és mielőtt azt a dézsmát a maga mivoltában be nem szedte, másnak senkinek sem szabad azt bérbe adnia.

4. § És miután azt ekképen beszedték, a bort és gabonát, bárkinek akarják, szabadon eladhatják.

5. § Ha valamely főpap vagy egyházi személy, akármely ur vagy nemes fekvő jószágainak a dézsmáját az emlitett szent György napja előtt másnak, s nem az illető hely földesurának adta bérbe, vagy ha az illető földesurakkal az érintett módon egyességre nem jutván, a dézsmát az aratás vagy szüret ideje előtt valami ürügy alatt másnak merné bérbe adni, az illető helynek a dézsmáját arra az esztendőre veszitse el és a földesur ingyen kapja meg.

6. § Hasonlóképen, ha valamely ur vagy nemes a dézsma urának akarata ellenére abba bármely módon beleelegyednék, és beszedését bármi módon gátolná, vagy zavarná, legott ama dézsma kétszeresének a büntetésébe essék, a melyet tőle elengedhetetlenül be kell hajtani.