A mit pedig Ő felsége az ő hü országrendeinek és karainak röviden összefoglalva kivánt értésükre adni, hogy a mint már Magyarországban való uralkodásának kezdete óta minden törekvését, minden gondolatát arra irányozta, hogy az országot egyesitvén, ennek valahára a régi és óhajtott nyugalmat visszaszerezze: ugy jövőre sem fog semmit sem előbbrevalónak és szentebbnek tartani ama szándékánál, és ezt minden módon ki fogja vivni; hogy lássák az ő hivei, hogy Magyarország védelme, egysége és föntartása volt és lesz mindenkor az ő legnagyobb gondja:
1. § Az ország rendei és karai elismerik az alattvalók iránt érzett jó indulatának régi és valóban királyi nyilvánulását és lelkének azt a buzgóságát, a melylyel, hogy Ő felsége az ő jólétükért mindenkor lelkesült, a világ összes népei könnyen meggyőződhettek.
2. § És mivel tudva van, hogy Ő felsége semmit sem mulasztott el, a mi e szándékának megvalósitására szükségesnek látszott és eléggé kitünt, hogy Ő felsége az ő hiveinek jóléte érdekében egyáltalán semmi fáradtságot, semmi költséget és gyakran semmi veszélyt sem került: az ország karai és rendei Ő felségének, az ő legkegyelmesebb uroknak örök hálát adnak. És a midőn Ő felségének és fenséges gyermekeinek jóléteért és épségeért szivök mélyéből buzgón könyörögnek a mindenható jó Istenhez, egyszersmind igérik, hogy Ő felségét és az ő kegyes és üdvös törekvéseit minden körülmények között és minden időben készségesen támogatni fogják.
