Hogy pedig a püspökök és szolgáik, az esperesek, plébánosok és más ilyenek az ő tisztükben minden panaszra vagy szabadkozásra való alkalom mellőzésével, kellően eljárhassanak, méltányosnak és igazságosnak tartják, hogy a dézsmákat és az egyházak más jövedelmeit és javait, a királyi felség kegyes figyelmeztetése értelmében mindenki egész mennyiségükben adja vissza azoknak, a kiket illetnek, és hogy azokba vagy azoknak valamely részébe uraik akarata ellenére senki se avatkozzék bele.
1. § És az ország rendei és karai könyörögnek a királyi szent felségnek, méltóztassék az egyházak ama javait és jövedelmeit, a melyek még némely világiak, ugy magyarok mint bármely idegenek kezén zálogban vannak, kegyelmesen felszabaditani és a főpapoknak s egyházaknak, a kiket régtől fogva illetnek, visszaadni: azokat pedig, a kiknél ezek az egyházi javak vagy jövedelmek zálogban vannak, máshonnan kárpótoltatni, a minthogy Ő felsége ajánlkozott arra, hogy ezek felszabaditása iránt majd bölcsen intézkedik.
