1550. évi XXI. törvénycikk

a király a végvidékek föntartására segélyt kér hiveitől

Midőn pedig Ő felsége, ama fölötte terhes költségek rövid felsorolása után, a melyeket Ő felségének ez utóbbi évek alatt az országban csapatok fentartására és a véghelyek megerősitésére kellett tennie, méltányosnak tartja, hogy az ország rendei és karai ugyanazokra a szükségletekre a jelen évre és a mult évinél nem csekélyebb segélylyel adózzanak.

1. § A rendek és karok megerősitik azt, hogy Ő felsége olyan viszonyok közé jutott, hogy Magyarország föntartására más országaiból és tartományaiból is nem kevés pénzt kellett kiadnia, a miért Ő felségének örök hálát adnak és nyilvánitanak.

2. § Egyszersmind illőnek tartják, hogy mivel mindenek fölött az ő ügyük forog szóban, saját jólétük és védelmük érdekében a lehető legnagyobb őrséget és segitséget szolgáltassák.

3. § Mindazonáltal, mivel ennek az országnak a szerencsétlensége és nyomorusága mindenütt sokkal ismeretesebb, semhogy tőle ez idő szerint nagy és bő segélyt lehessen várni, és inkább csodálkozni kell mindenkinek azon, hogy annyi és akkora csapások után alig maradt valami emléke és nyoma annak a hajdan sokáig virágzott Magyarországnak és hogy ezenfelül ezekben az években befolytak azok a segélyek, a melyek békés időben is alig látszanak beszedhetőknek.

4. § Mivel ezenkivül a többi bajokhoz az is hozzájárult, hogy, mint már csaknem három év óta, ugy kiváltképen ebben az évben az élelmiszerek olyan drágák voltak az országban, hogy az emberek nem emlékeznek arra, hogy az egész országban egy és ugyanazon évben nemcsak a gabonának és bornak, hanem egyáltalán mindennek az ára akkora lett volna.

5. § Ezeknél és más efféle okoknál fogva az ország karai és rendei, ámbár, a mint illik, szeretnék a királyi felségnek, az ő legkegyelmesebb uroknak kivánságát teljesiteni, ebben mind a mellett akaratuk ellenére meg vannak gátolva, és igy kevesebbet adhatnak, mint a mennyit akarnának adni.

6. § És esedeznek, hogy azt a segélyt, a melyet ekkora szorultságban, a maguk és a jobbágyok legnagyobb sanyargatásával és kárával nem kevésbbé elhatároztak, jó szivvel és kegyelmesen méltóztassék tőlük elfogadni.