Hogy az egyik szolgabiró menjen ki személyesen egyik esküdt nemessel annak a helynek a szinére, a hol a fogyatkozás állitólag történt, és ne az illető hely birájának az esküje alapján, hanem a szemügyrevétel hitelességével szerezzen tudomást arról, vajjon igaz-e a pusztulás? és vajjon az előbbi kirovás kapuszáma teljes-e vagy sem?
1. § Ha pedig a szolgabiró és esküdt a törökökkel szomszédos helyekre nem mehetnének ki, akkor megkeresésre jöjjön az illető helység birája két polgárral a nemesi szék szinhelyére és annak a helységnek a kapuszámát, a melyben laknak, és a mult év óta netalán beállott hiányt eskü alatt vallják be és adják elő. És az alispánok ekképen azt az adót az épen maradt egyes kapuk után, a melyek tudniillik a mult évi határozat és országos decretum óta mentességre számot nem tarthatnak, becsületesen és hiven hajtsák fel és Ő felségének vagy a kamarásoknak egyenes parancsa nélkül máshova, vagy más czélra avagy senki más kezéhez ne szolgáltassák, mint a királyi felség kamarásának a kezéhez.
2. § És ha az alispánok a felhajtott adóösszeget a kamarába el találnák vinni, akkor adjanak nekik a kamarások mérsékelt uti költséget, vagy tett költségeiket fogadják el.
3. § A mely fekvőjavak után pedig a törököknek is fizetnek adót, azokból a mult évi határozat értelmében a rovatalnak csak a felét kell fizetni.
