1552. évi II. törvénycikk

a rendek fölajánlják magukat a török fejedelem elleni háborura

Mivel pedig ő szent felsége ugyancsak az ő hiveit, - egyebek mellett, a melyek a felségnek előterjesztésében vannak, - értesiteni méltóztatott affelől, hogy a törökök fejedelmének Magyarországban való gyors benyomulásáról, minden irányból biztos hirei vannak és egyuttal ő felsége bizonyossá tett arról is, hogy a személyesen beütő ellenséggel, önmaga is, minden erejével, személyesen szándékozik szembe szállani: ennek okáért sürgeti hiveit, hogy a magyarok, a kiket a fenyegető veszélynek elháritása, a saját feleségük és gyermekeik megmaradása iránt, első sorban illet, őseik szokása szerént ő felsége mellett fejenként fölkelni készek legyenek.

1. § Az ország karai és rendei ő felségének e legszentebb elhatározását, a legnagyobb mértékben helyeslik és ha netán a török fejedelem még be sem törne, aziránt esedeznek, hogy ő felsége a szándékától el ne álljon; hanem az ország ama részének visszahóditására, a mely a török birtokában van, hadat inditani méltóztatnék; a minek okáért e hadviselésre mindazt, a mit a jelen országgyülésen az összes rendek közös szavazattal elhatározni jónak láttak, ő felségének fölajánlják.

2. § Jóllehet önmaguk átlátják, hogy, ha azt anyagi és vagyoni erejük engedné, a fenyegető bajok nagyságához képest, sokkal többet kellene tenniök; mindazonáltal aziránt esedeznek, hogy számtalan nyomoruságaiknak kegyelmes tekintetbe vétele mellett, - a melyekhez a közelebbi év termésének drágasága is hozzájárult, méltóztassék azt, a mit ez idő szerint teljesithetőnek vélnek, tőlük: az ő hiveitől kegyelmesen elfogadni.