1552. évi IV. törvénycikk

három forint rendkivüli segély fölajánlása

Elhatározták ezenkivül, hogy ő felségének, minden egész jobbágytelek után a jobbágyok mind a hajóhad fölszerelésére, mind pedig a leendő hadjárat egyéb szükségleteire, két határidőben, t. i. felerészben a legközelebbi szent György napkor, a másik felerészben pedig szent Lukács-napkor; a jelen évben három magyar forinttal adózzanak.

1. § Mindazáltal azzal a közbevetett kikötéssel, hogy a jobbágyokat sehol, semmiféle teherrel vagy pénzfizetéssel el ne nyomják; azaz senki parancsolatjára őket se a váraknak avagy más helyeknek megerősitésére; se az országgyülési határozatokban foglaltakon kivül, való fölkelésre és személyes vagy fuvarozási munkára; hazai vagy idegen katonák tartására és több effélékre; a mikkel addig terhelve voltak: ne kényszeritsék.

2. § Mivel pedig a sürgősség okán ő felségének ugy tetszett, hogy az első határidőre eső adónak beszedése, az előző évi összeirás szerint, azután pedig a második, az uj összeirás szerint történjék; azért elhatározták, hogy az első határidőre eső rendkivüli segélynek fölhajtásában, im ezt a módot kövessék.

3. § Hogy tudniillik a vármegyék egyes követeinek, a jelen országgyülésről hazatérésük után azonnal, minden vármegyében, mentől hamarább, közgyülést tartsanak és itt hirdessék ki, hogy minden vármegyének a közgyülését követő tizenötödik napra ő felsége adószedőinek (a kiket megyénként fognak kiküldeni) kezéhez, az első határidőre eső adót, az összes karoknak és rendeknek birtokaiból, a városok és falvak birái teljesen és minden hiány nélkül bevigyék és beszolgáltassák.

4. § És ugyanebből az első közgyülésből, az egyes vármegyék alispánjainak kezéhez, birságleveleket adjanak ki, hogy majdan a tizenöt nap leteltével, az emlitett adót, az alispánok mindazoknak a javaiból, a kik arra a napra nem fizettek, a szokásos teherrel, hivataluk vesztésének és kétszeres fizetésnek büntetése alatt fölhajtani és az adószedők kezéhez beszolgáltatni tartozzanak.

5. § Mivel pedig a mult évi összeirás óta bárkinek is a vagyonában, mind a szabadságnak több helyre kiterjesztése, mind pedig egyéb okok miatt, növekedés avagy apadás állhatott be; nehogy tehát azok, a kik gyarapodtak, a fizetés alól mentesüljenek és ellenkezőleg azok, a kik mentesek, a fizetés alá kerüljenek, elhatározták, hogy: az igazság kitudása czéljából, az adószedők, ha akarják, ugy a növekedésre, mint az apadásra nézve, magukat a birákat megeskethessék, és az adót a szerént fizessék.

6. § Hogy ha maguk az adószedők valamely helyen a birák esküjét elfogadni nem akarnák: az ilyen helyek szinére szabadon kiszállhatnak és hiteles szemlét tartva: a köteles adót a növekedéshez vagy kevesbedéshez mérten szedhetik be.

7. § A megajánlott adó második részének összeirását, hasonlóképen az egész telkek után, végezzék a királyi adókivetők, a legközelebbi országgyülésen, ugy a szabadosokra, mint másokra előirt rend és mód szerint.

8. § És végül: megtörténvén az összeirás, a behajtásnál azt a módot tartsák meg, a mely itt fennebb az első határidőre eső rendkivüli segélyre nézve előirva van.