Habár az ország karai és rendei, a királyi felségnek kegyes és atyai intelmeihez képest, a jobbágyok költözködésének ügyeit maguk között már elégszer tárgyalták és mindenha arra törekedtek, hogy a jobbágyok szabad költözködésének megengedésével, e dologban is, óhajtásuk szerint, mind a mindenekfölött álló jó istent maguk iránt kiengeszteljék, mind pedig, a királyi szent felségnek is mindenben engedelmeskedjenek.
1. § Mindazáltal, ugy látják, hogy a jelenben, mivel a hadjárat előttük és a küszöbön áll, és a jobbágyoknak számához képest, a megajánlott segélynek felhajtása, valamint a katonák összeszedése halasztást nem enged: ez okból nagy zavar nélkül, ebben a dologban most semmit sem határozhatnak.
2. § Hanem az ügyet abban az állapotban hagyva, a melyben most van, majd ha a hadjáratból, isten segitségével épségben visszatérhetnek, akkor az első országgyülésen, a jobbágyok szabad költözködését, annak kigondolható és megadható legjobb renjéhez és módjához képest, isten és ennek igazsága szerint megadhatónak látják.
