A mi pedig azt a módot és rendet illeti, a melyet a királyi felség, előterjesztésében szükségesnek jelzett, azoknak a szolgáknak és katonáknak a megbüntetésére, a kik kapitányuk vagy uruk engedelme nélkül eltávoznak:
1. § Ezeket illetőleg megállapitották, hogy: ha a fentebbi határozat szerint a maguk költségén hadba szállani kötelezettek közül valamely nemest rajta kapnák, hogy a hadseregből hiányzik, az, - miképen a fentebb emlitett nagyszombati országgyülésen elhatározták, - főbenjáró és hütlenségi büntetés alá esik.
2. § Ha pedig nem nemes és ez okból más fogadta föl, ennek helyébe az tartozik mást fölfogadni, a ki őt oda vitte: vagy ha ilyent nem találna, jelentse be kapitányának, hogy az a megnevezettnek költségére mást helyettesitsen.
3. § Hogyha pedig még a kapitány sem találna: akkor az, a ki mást helyettesiteni tartozik, a kapitánytól a hely távolságához képest, illő határidőt kérjen arra nézve, hogy helyettest fogadjon. Ha ezt a határidő elmultával sem tenné, akkor a megszökött kétszeres zsoldját fizesse kapitányának, hogy ez végül a kettős zsoldért mást találjon és ezt a megnevezett helyettesitéssel tartozónak pénzén tartsa mindaddig, a mig a szökevénynek ura annak helyébe mást nem állit.
