A hónapszámra fogadott katonákra nézve megállapitották:
1. § Hogy az ilyen katonák zsoldjukat mindenkor a hónap elején kapják. És (ha csak máskép nem egyezkedtek) a hónap leteltével, ha őket mindjárt a másik hónapra is ki nem fizetnék: nyolcz napon tul várakozni nem tartoznak.
2. § A mely nyolcz nap elmultával, ha egész havi zsoldjukat meg nem kapnák, akkor személyükkel és vagyonukkal az ő uruktól, tisztességük minden sérelme nélkül szabadon eltávozhatnak; de az uruk tartozik őket a mondott nyolcz napi szolgálatukért is kielégiteni.
3. § Ki, ha ezt nem tenné, vagy őt elbocsátani nem akarná, akkor az a kapitányához fordulhat és ez őt ama nyolcz napi szolgálatáért is, az ő urának vagyonából vagy zsoldjából kielégiti és annak szolgálata alól fölmenti.
4. § Az ilyen szolga pedig, a részére engedett távozási szabadságra a kapitányától vagy levelet kapjon, vagy pedig ugyanezen kapitány előtt, két vagy három katona féfiuval ügyéről bizonyságot tegyen; és igy ennekutána a hadseregnél másnak állhat a szolgálatába: a kinek inkább akar.
5. § Ha pedig történetesen ott nem találna olyan urat, a ki őt fölfogadja, akkor forduljon a főkapitányhoz, a ki őt a királyi felség zsoldjára vagy fölveszi, vagy pedig a részére kiadott levéllel, a hadseregből szabadon bocsátja.
6. § Azok a katonák pedig, a kik akár a végvárakba, akár a hadseregbe a királyi felség zsoldjára vannak fölfogadva, a szerént a mint a zsoldra ő felségével vagy annak kapitányaival egyezkedtek, a fizetést ugy tartoznak bevárni; sem a várakból, sem a hadseregből el nem távozhatván.
