Mivel pedig néhai János király halála óta, Magyarországnak és az annak alája vetett részeknek a fenséges királyi felségen kivül, senki más törvényes királya nem volt, a kinek nyilván hatalmában állott volna a koronához régtől fogva bármi czimen hozzátartozó és az arra háramlott javakat eladományozni:
1. § Megállapitották, hogy semmi erejük se legyen azoknak az adományoknak, a melyek a fenséges Izabella királynő vagy ennek fia, vagy a néhai váradi püspök, vagy Petrovich Péter avagy akárki más neve alatt, a koronához tartozó vagy arra háramlott, avagy másokat illető javakról is, bármely egyesség vagy czim alatt keltek.
2. § Hanemha azokat a királyi felségnek a közelebbi évben (a mint mondani szokták) teljes hatalommal Erdélybe küldött biztosai, vagy másképen a felség maga meg nem erősitették; avagy (a szokás és törvény szerint) a mások jogának épségben maradásával ezután megerősiteni nem fognák.
3. § De azok a jószágeladások és vásárlások, a melyeket János király halála óta, a káptalanok vagy más hiteles személyek előtt, az előlmegnevezett helyeken, az ország törvényei és szokásai szem előtt tartásával kötöttek, a maguk módja szerint erőben maradnak.
4. § Azok a törvénytételek pedig, melyeket az emlitett váradi püspök törvényes eljárással juttatott befejezéshez: erőben maradjanak; de úgy, hogy ha valaki azt vélné, hogy az ilyen eldöntött peres ügyekben vele méltatlanság történt: ezekben perujitást nyerhessen és a perujitás segélyével azokat fölelevenithesse: ellent nem állván az, hogy a perujitással amott is élt s ez által a peres ügy eldöntetvén, örökös hallgatásnak volna alávetve.
5. § Mindazonáltal aképen, hogy a második perujitás kérésére vonatkozó eme rendelkezés, a perujitást csak egyszer megengedő közönséges decretummal és más az illető rendes birák előtt fenforgó és megitélendő peres ügyekkel ellentétbe ne jöjjön.
6. § Azok a pénzügyek pedig, a melyek elintézetlenül maradtak volna, az illető rendes birák előtt, a mostani állásukban, ismét felvehetők és azokban törvényesen eljárhatnak.
