Egyébiránt, mivel a királyi szent felség, az ő hű karainak és rendeinek ismételt esdeklésére, hogy az ők régi szabadságaikat és kiváltságaikat kegyelmesen megtartani méltóztatnék, a korábbi országgyüléseken több izben jóakarólag azt felelte, hogy ez ügyben a hiveinek kérését kegyelmesen figyelmére fogja méltatni, mihelyt ennek az országnak egysége valahára helyreállana.
1. § Minekutána isten kegyelméből (a mit ő felsége és hasonlóképen az ő hivei is, már oly régóta, mindig a legnagyobb kivánsággal óhajtottak) az egyesség és egyetértés közöttük végre-valahára bekövetkezett és Magyarországon senki sincsen, a ki ő felségét törvényes királyául és fejedelméül el ne ismerné:
2. § Ő felségének ugyanezen karok legujabb kéréséhez való hozzájárulása mellett megállapitották, hogy Magyarország s az ennek alája vetett részek összes karainak és rendeinek minden szabadsága, ugy azokban a dolgokban, a melyek a tanácsot, a kanczelláriát és a magyar pecsétet, s az összes kiadványokat és a magyarországi jövedelmeknek kormányzását illetik; valamint a melyek a tisztségekre, harminczadokra és a Magyarországon fentartandó egyéb hivatalokra, továbbá a fekvő javakra és birtokjogokra, nemkülönben a főpapi állásokra és egyéb egyházi javadalmakra; a szabad királyi és bányavárosokban levő árúlerakó helyekre és ugy a belföldiek, mint az idegenek kereskedése üzésére és végül általában az összes régi mentességeknek megoltalmazására vonatkoznak; ő felsége jövőre kegyelmesen fentartja és azoknak - a kiket illet - másokkal való megtartásáról is gondoskodik.
3. § Mivel pedig ő felsége azt jelentette ki, hogy bizonyos előljárókat és az országban az ő felsége kezén levő váraknak várnagyait némely okokból oly rögtönösen el nem bocsáthatja, az ország karai és rendei megelégednek azzal, hogy ha ő felsége elhatározásához képest azok a külföldi várnagyok csupán csak a várak őrizetéről gondoskodnak.
4. § De a jövedelmekre felügyelő és kezelő tisztekül, magyarországi nemeseket alkalmazzanak, a kik a bevételeket a szomszédok kára és méltatlansága nélkül kezeljék.
5. § Nem kevésbbé, ha előfordulna, hogy akármely külföldi előljáró vagy tisztviselő, az országban, a nemeseknek kárt okozna vagy velük egyéb erőszakosságot tenne, az ilyeneket épen ugy, mint a királyi idegen tisztviselőket, az ország rendes birái elibe perbe hivhatják és ezek a perbe hivottak, az ország rendes birái előtt megjelenni és magukat védelmezni tartoznak.
6. § És végül, ha vétkeseknek találták: ő felsége kegyelmesen gondoskodni fog a felől, hogy a birák eme meghozott itéletének erejével őket, ugy az országban, mint azon kivül, megbüntessék és hogy ők a megkárositott embereknek eleget tegyenek; a miképen ezt kegyelmesen megigérte, ha azoknak az országban fekvő javaik nincsenek.
