A midőn a királyi szent felség, a mi legkegyelmesebb urunk, ezen az országgyülésen, az ő Magyarországa hü karaihoz és rendeihez intézett előterjesztésének egyéb tárgyai között kifejezni méltóztatott, hogy őket azért kivánta ide egybehivni, hogy velük kölcsönös tanácskozással és kölcsönös elhatározással tárgyaljon és végezzen mindazok felől, a melyek az ő hasznukra, jólétükre és védelmükre néznek; és figyelmezteti őket mindazoknak a teljesitésére, a miket a legnehezebb időkben a saját maguk, gyermekeik és feleségeik javára teljesiteni szükségesnek látnak.
1. § A hü karok és rendek e czimen a szent felségnek örökös hálaköszönetet mondanak; és megtenni kivánják mindazt, a miből ugy ő felsége, mint minden ember megértse, hogy a magyarok, őseiknek dicsőségét, édes hazájukat, végül önmagukat, szabadságukat és saját javukat, az utolsó lehelletig, soha cserbe nem hagyták.
