1553. évi II. törvénycikk

megállapitása annak, hogy az ország lakosai, a király avagy ennek fia mellett úgy fölkészülve, a hogy a mult évi országgyülés elrendelte, a hadjáratban fejenként jelen legyenek

És jóllehet annyi és oly nagy vereség és oly sok csapás után, a melyek az ország majd minden részét a közelebbi években érték, már igen kevesük van, a mit akár ő felsége az ő csekély számu hiveitől nagyon kivánhatna; akár a mit ők maguk is megigérhetnének:

1. § De mindazon dolgokban, a melyek védelmükre tartoznak, ugyanavval a lelkesedéssel és ugyanazzal a kitartással, a melylyel eddig voltak, valamint ugyanazon készlettel, a melyet az előző évi országgyülés meghatározott; fölajánlják, hogy a hadbaszálló ő szent felségének, legkegyelmesebb uroknak, avagy az ő fiának, a fenséges Miksa királynak személye mellett, segitségükre fejenkint mindig helyt állanak.

2. § És a mely készletekkel az előző évben ő szent felségének (a ki az összes keresztyénség legnagyobb zürzavarai miatt máshová távozni volt kénytelen) az igérete szerint való szerencsés eljövetelét huzamosan várták, közben semmi alkalmat el nem mulasztva, a különböző helyeken fölkeltek és magukat készeknek nyilvánitották arra, hogy ő felsége kapitányai és hadcsapatai mellett, ha a jó istennek is ugy tetszett volna, az ellenség előretörésének ellent álljanak és a szenvedett vereségeket visszaforditsák; és ugy hiszik, hogy ő felsége is megvan győződve affelől, hogy részükről semmi mulasztás sem történt.