Az élelmi szerek árának szabályozására nézve is, azokon a helyeken, a hol a hadak a határszélen vagy egyebütt tábort ütöttek és állomásoznak, a régi szokás alapján bizonyos rendet állapitottak meg, hogy tudniillik: a hadak tisztjei, magához vevén a szomszéd vármegyék alispánjait, az évi gabonatermés jövedékéhez képest közös egyetértéssel és elhatározással, mindennemü dolognak és eleségnek, ugy a katonákra, mint jobbágyokra nézve elviselhető és elfogadható bizonyos árat szabjon; és az élelmi szereket ezen árszabás szerént adják és vegyék, ugy hogy e tekintetben se a katonákra nézve hiány, se a szegény jobbágyokra nézve elnyomatás ne származzék.
1. § Kétségtelen ugyanis, hogy ha a királyi felség katonái, mindennemü eleségüknek mindenütt és olcsó ár mellett kellő bővében vannak, akkor az erőszakosságokban és bántalmakban magukat mérsékelni fogják.
2. § És ha valaki valamit fizetés nélkül venne el, azt azonnal büntessék meg.
3. § Ha pedig valamely idegen nemzetbeli hadsereg, akár lovasság, akár gyalogság vonulna át vagy ütne valahol tábort, az árszabást a fentebb irt módon ne annak az idegen nemzetnek kapitánya, hanem az azon országrészben levő magyar kapitány végezze.
4. § Ezt az árszabást, hasonlóképen az emlitett módon, Erdélyben a vajda, Slavoniában a bán tartozik végezni.
