Mindazért a haszonért, a mely tundiillik a magyar pénznek külföldön is elfogadásából az országlakosokra háramlik, mind pedig ama nem csekély költségek kikerülése végett, a melyeket ő felsége kamarájából a pénzverőknek kellő számban tartása miatt kell tenni, ő felsége arra inti a karokat és rendeket, hogy a kamarába befolyó ezüstnek a feléből egész és fél tallérokat verjenek, ugyanolyan finom tartalommal, a mint azokat Bécsben verik.
1. § A karok és rendek ő felségének intelméhez képest helyeslik, hogy a másik legközelebbi közönséges országgyülésig, az ezüstnek fele részéből az érintett módon, egész és fél tallérokat; a másik fele részéből pedig, megszokott magyar dénárokat és valamelyes részben filléreket is verjenek.
2. § De akképen, hogy a tallérokat és fél tallérokat mind a két lapjukon, éppen azokkal a jelekkel és reányomásokkal verjék, a melyek az ezerötszáznegyvenötödik évi czikkelyekben leirva vannak.
3. § Az esztergomi főtisztelendő ur és ennek pisetáriusa pedig a régi szokáshoz képest jól vigyázzon arra, nehogy a verés és vasszerszámok körül valami tévedést vagy csalást kövessenek el a régi szokás és egyházának kiváltsága szerént.
4. § Hogyha az emlitett országgyülésig azt látják, hogy a talléroknak ez a verése az országlakókra nézve sem nem haszonnélkül való, sem nem káros: azt azután is folytathatják.
5. § De kérik az országlakosok, hogy ő felsége gondoskodjék affelől, hogy az országból a pénzzé nem vert ezüstöt, az ország régi szabadságának ellenére ki ne vihessék.
6. § És a kiket rajta kapnának, hogy ezt titkon megcselekszik, azokat minden személy válogatás nélkül, a decretumban erre nézve előirt büntetéssel és az ezüst elvételével sujtsák.
