A királyi felségnek hü alattvalói, a főpapok, bárók, nemesek és Magyarországnak a többi karai és rendei mindazt megértették, a mit Ő felsége, az ő legkegyelmesebb uruk és királyuk ugy irásban, mint az Ő felségét ezen az országgyülésen helyettesitő és személyesitő fia, Miksa a fenséges fejedelem, cseh király stb. szintén legkegyelmesebb uruk utján, az e helyen egybehivott hiveihez intézett utasitásában tudásukra adott.
1. § Mindenekelőtt a mi Ő felségének az ő hiveihez intézett előterjesztése két első czikkelyét illeti, a melyek, tudniillik a pártoskodások megszüntetésére és az országban az egyezség helyreállitására, valamint a török portyázásoknak és rablásoknak stb. a megszüntetésére vonatkoznak, az ország karai és rendei egymás közt érett megfontolás és előzetes tanácskozás után arra a vélekedésre és elhatározásra jutottak:
2. § Hogy, jóllehet Ő felsége már eddig is minden eszközt megpróbált, a mely eszközökkel távollétében az országot, ugy a belső pártoskodásoktól, meg a viszálykodásoktól és az ezekből naponként támadó igen terhes bajoktól megvédelmezhetné és megóvhatná, valamint a közös ellenséggel szemben is valahára biztonságba helyezhetné; és jóllehet belátja, hogy a nehéz viszonyok között igy tényleg mit sem segithet, sőt inkább távolléte miatt napról-napra sulyosabb csapások és nagyobb szerencsétlenségek következtek be, a miért attól lehet félni, hogy ha Ő felsége az országtól folytonosan távol marad, az országnak még romjai is végenyészetre jutnak (a miképen ez iránt Ő felségét nyilvánosan és magán uton már előbb is kérték): méltóztassék Ő felsége végre valahára az ő hiveinek javáról és tartós megmaradásáról kegyelmesen gondoskodni és Magyarország határai között tartózkodni.
3. § A hol, mind az igazságnak folytonos kiszolgáltatásával, mind az engedetlenkedőknek és a gonosztevőknek - ha ilyenek vannak - a megbüntetésével, minden ürügy, a mely pártoskodásra gerjeszt, megszünnék; mind pedig az ellenséggel szemben a kellő számu hadaktól környezve, minden részben a megfelelő segédeszköz könnyebben és gyorsabban alkalmazható lenne.
4. § Mivel ha önmaga, birodalmának többi gondjai miatt (a mely gondjaival, hogy első sorban, Magyarországnak is mennyire törekszik a javára és hasznára, azt Ő felsége számos és fontos okoknál fogva, az ő hiveivel már egynehányszor bölcsen és ékesen megértetni méltóztatott) állandóan Magyarországon nem tartózkodhatik, akkor a távollétének idejére, maga helyett legalább fiát, a fenséges Miksa királyt, az ő hivei közt Magyarországon hagyni méltóztassék.
5. § Ugy, hogy a lehető seregekkel ellátva és a hol czélszerübbnek látja, ott tartózkodva: mint az Ő felsége helyettese, a megkivántató tekintélyt és hatalmat is, gyakorolhassa.
6. § A miképen Ő felsége az ő hiveinek kegyelmesen előbb is megigérte, hogy el nem mulasztja, hogy vagy ő maga, vagy a fenséges fia, ha nem is éppen Magyarország határain belől, de legalább a határokhoz állandóan közel maradjon.
7. § Mindezeket az ország karai és rendei (a mikép már gyakran tevék) Ő felségének, az iránta tartozó hüségből és engedelmességből, alázattal értésére adni kivánták.
8. § Egyuttal aziránt esedeznek Ő felsége előtt, hogy időközben (a miképen azt Ő felsége mindenkor megigérte és az igazság meg királyi tiszte is ugy kivánja) mindazoknak a rablásoknak, fosztogatásoknak és a szegény jobbágyok elnyomásának, meg méltatlan munkára kényszeritésének (a melyeket Ő felségének a kapitányai és katonái, a nemesek és a többi rendek fekvő jószágain, imitt-amott, még most is elkövetnek), eltiltásáról az illető kapitányok és más tisztviselők utján gondoskodjék.
9. § És, hogy a nádor ur, tiszti állásából kifolyólag, ugy a belföldi, mint az idegen erőszakoskodó embereket magukat, valamint azokat is, a kik az ilyen erőszakosságok megbüntetése körül késedelmeskednek, avagy azokra nézve egyetértenek, az ország decretumához és a közönséges végzésekhez képest, minden személyválogatás nélkül, a legszigorubban büntesse.
10. § És a nádor ur hatalmának és tisztének senki, semmi szin alatt ellenszegülni ne merészeljen.
11. § Hanem az ő tisztét, ugy mint a hivatalos állása megkivánja, a király személyében és tekintélyével, ugy a katonaságra, mint az igazságra tartozó dolgokban, szabadon és szabály szerint gyakorolhassa.
12. § A többi kapitányok és a hadaknak tisztei, mindnyájan bármely nemzetbeliek legyenek, ő tőle függjenek; miképen azt Ő felsége megengedte, a ki egyszer a hatalmat magára a nádorra átruházta és tisztének gyakorlására fölhatalmazta.
