Hogyha a főpap és báró urak, nemesek és a többi birtokos rendek jobbágyai közül valaki az ő földes urának a fekvő jószágáról máshová akarna költözni.
1. § Akkor a szolgabirák egyike, egy másik, abból a vármegyéből való esküdt nemessel, a melyben a jobbágy lakik, annak az urnak vagy nemesnek a megkeresésére, a kinek fekvő jószágára a jobbágy költözni akar: szálljon ki a hely szinére, abba a városba, mezővárosba vagy faluba, a hol ugyanis a távozni kivánó jobbágy lakik és ott az ilyen jobbágy a szolgabiró és az esküdt előtt, a helység birájának a maga földbérét (a mely régente két magyar denár szokott lenni) fizesse le és szabadságolása iránt jelentést tegyen.
2. § A mi megtörténvén, maga a szolgabiró, az ilyen bejelentés napját követő tizenötödik napot tüzze ki arra nézve, hogy ez alatt, ha történetesen az elköltözni kivánó jobbágy, akár az előbbi földes urának a kérésére, akár önszántából és szabadon ott maradni akarna, ezt a maga elhatározásához képest tehesse; vagy ha megmaradni nem akarna, hogy ez idő alatt, minden adósságát, a mivel netán az ő földes urának bér avagy más czimen tartoznék, kifizethesse.
3. § És ha még valakinek, akár a jobbágynak, akár az előbbi földesura embereinek és szolgáinak is, tartoznék, azoknak is eleget tegyen; és ha valamit azok ellen vétett, azért is elégtételt szolgáltasson.
4. § A házát avagy telkét is, a melyet az ő hanyagsága miatt valami részben megrongáltan adott vissza, kijavitani tartozzék.
5. § A tizenötödik nap elérkeztével pedig, az emlitett szolgabiró az esküdt nemessel szálljon ki ismét a helyszinére, holott is, ha a mindenképen költözni akaró jobbágy, az összes adósságait, mind a földes ura embereinek, jobbágyainak és tisztviselőinek, valamint minden más, az ő lakhelyén tartózkodóknak, kifizette: és a bántalmakért és bünös cselekvényekért is, a melyeket történetesen a telkén, avagy abban a házban, a melyben lakott, hanyagságból tett, helyrehozta, akkor: a dolog rendén van.
6. § Máskülönben ugyanaz a szolgabiró az esküdttel, a hely szinén, az emlitett adósságokra nézve, ugy az ilyen jobbágy földesurának, mint az ő embereinek és jobbágyainak; bármelyik és akár hol lakó szolgáinak és a falu más lakosainak; nemkülönben a bántalmakra és gonosz tettekre nézve, a melyekkel vádolták, törvényt tegyen és igazságot szolgáltasson: és mindazt a mit a törvény utján olyannak talál a mivel ez a földes urának avagy földes ura embereinek és jobbágyainak tartozik vagy tartozott; mindezekre nézve ezt a jobbágyat minden módon elégtételre és a hanyagsága miatt esetleg elpusztult házának a felépitésére reá szoritsa.
7. § Végül, ha mindezeket kielégitette és kifizette, maga a szolgabiró az emlitett esküdt jelenlétében, az ilyen jobbágyat minden vagyonával és javaival együtt szabadon vitesse át ahhoz az úrhoz vagy nemeshez, a kihez való költözését a jobbágy elhatározta és az elvitel végett adja ennek avagy az ő emberének a kezébe.
8. § És ha a feleknek valamelyike a szolgabiró és az esküdt nemes itéletével megelégedni nem akarna; akkor legyen szabad ennek a félnek a szolgabiró és az esküdt nemes elől, azon vármegye törvényszékéhez az ispánok, szolgabirók és esküdt ülnökök elibe fölebbezni.
9. § És ott a törvényszéknek, mindjárt az első ülésében, a költözködő jobbágynak az ügyét, az alispán, a szolgabirók és az esküdt ülnökök vegyék soron kivül felülvizsgálat alá és arra nézve tartozzék mind a két fél az alispánnak, a szolgabiróknak és az esküdt ülnököknek a birói határozatát helyesnek és kedvesnek elfogadni; a kik elől egyik félnek se álljon jogában többé a királyi Curiához felebbezni.
10. § Azt is kijelentvén, hogy ha az urak, nemesek és a birtokosok közül valaki, akármelyik jobbágyának a könyörgésére, az adóra avagy a maga jövedelmeire nézve engedett volna mentességet és azután a jobbágy, letelvén a szabadalma, azonnal, de csak azután, ha telkének a hasznait és haszonvételeit behuzta, gonoszúl és az ő földes urának a rászedésével máshová költözni akarna; az elköltözés előtt tartozzék az ő földes urának ha ez akarja és követeli, az ilyen adókat és jövedelmeket beszolgáltatni.
11. § Elköltözése előtt tartozzék az ilyen jobbágy, a királyi felség számára, valamint a többi más királyi és vármegyei szükségletekre és a védelemre rendelt, és a vármegyéktől elhatározott adókat és hadi segélyeket is, háza után kifizetni.
12. § Ugy, hogy az az úr, avagy nemes, a kinek fekvő jószágára a jobbágy átmenni akar, másképen őt el ne vihesse, hanem ha előbbi földesurának meg nem fizeti az összes olyan adókat, a melyeket háza után, a melyből távozik, a másik legközelebbi összeirásig a közintézményekre fizetni tartozik; nehogy házából eltávozván, távozása miatt, az ilyen fizetésekben hiány legyen.
