1556. évi XXIX. törvénycikk

az elköltöző jobbágy háza a földes urra marad, hacsak azt a tizenöt nap alatt másnak el nem adta

Hogyha valamelyik jobbágy a házát, a melyet esetleg pénzen vásárolt, vagy a saját költségén épitett, valamely jámbor és becsületes férfiunak eltudná adni és ezt a mondott elköltözésének idején abba a házába földes ura jobbágyaképen eltudná helyezni; ezt szabadon teheti.

1. § Ha azonban az elköltözéseig el nem adná és abba alkalmas jámbor és becsületes jobbágyot behelyezni nem tudna; az olyan ház szabadon a földes urra marad, a ki azt szabadon annak adhatja, a kinek akarja és szabadságában áll abba más jobbágyot tenni.

2. § Hogyha az olyan jobbágynak, a ki máshová költözik, nem a lakóházához és telkéhez tartó, hanem saját örökségi avagy irtvány szöllei, földjei vagy rétjei volnának, az a jobbágy, az ilyen szöllőket, földeket és réteket, az alatt a földes ur alatt is szabadon birtokolhatja és használhatja, a kinek a fekvő jószágára költözni kivánt.

3. § Mindazonáltal az előbbi urának mint földes urnak, a helyi szokáshoz képest, minden jövedelmet és kötelezett szolgálmányt megfizessen: a szöllőkből a kilenczedet vagy akókat; a földekből a kilenczedet vagy kepéket avagy a gabonaterményeket és a rétekből a jövedelmet.

4. § Ha pedig az a földes úr a máshová költöző jobbágyának az ilyen szöllőit, földeit és rétjeit, az ország jogai és törvényei értelmében becsü utján magához váltani kivánná, ezt a szokott módon és az ország törvényeihez képest szabadon megteheti.