Ha pedig valakinek a jobbágya a költözködésre nézve előrebocsátott módozatokat meg nem tartva, alattomosan vagy szökve idegen fekvő jószágba menne át lakásra, avagy magát erőszakkal elvitetni engedné:
1. § Akkor az ilyen jobbágynak, minden az ő földes ura fekvő jószágán és ennek területén létező és birtokolt öröksége, ingó és ingatlan vagyona (a régtől fogva mindenkor megtartott szokáshoz képest) erre a földes urra háramlik, a ki azokat szabadon elfoglalhatja és elveheti.
2. § Ezenfelül, ha az ilyen jobbágyok a majoron kivül valamely helyen, a hová magát gonoszul és a költözködési rend ellenére megvonta, a földes ur vagy ennek az emberei megtalálnák, a földes ura őt (ha saját veszedelme és sérelme nélkül teheti) bármi módon szabadon elfoghatja és saját jószágára visszaviheti.
3. § Ha azonban az ilyen jobbágyát, a kit tőle erővel elvittek, vagy a ki alattomban távozott, elfogni nem tudná, avagy nem akarná, akkor egy szolgabiró és egy esküdt nemes közbenjöttével reámutatván arra a fekvő jószágra, a melybe az elhurczolt jobbágy titkon menekült és ugyanazon szolgabiró és esküdt nemes előtt bebizonyitván annak erőszakos elvitelét vagy szökve távozását, azt az urat vagy nemest, a kinek a fekvő jószágán az ilyen jobbágyot megtalálták, vagy a helység birája, vagy tisztviselője utján törvényesen intse meg az iránt, hogy a jobbágyot előbbi földes urának visszaadja.
4. § A ki is, ha a tett megintésre, azt legott visszaállitja, akkor rendén van, máskülönben ugyanaz a szolgabiró tűzzön ki tizenöt napi határidőt, sőt ha a megintett ur vagy nemes esetleg távolabb helyen laknék, husz vagy akár harminczkét napot is, a melyre a mondott szolgabiró, az esküdt nemessel együtt szálljon ki abba a majorba vagy faluba a helyszinére és az az úr vagy nemes tartozzék az ilyen jobbágyot száz forint büntetése alatt vagy maga kiadni, vagy tisztviselője avagy birája utján kiadatni.
5. § És ha erre a határidőre vissza nem adná, a jobbágy visszaállitására nézve kétszeres büntetés alatt tüzzön ki egy második határidőt is.
6. § És ha a jobbágynak visszaállitása e második határidőben sem történt meg, akkor a jobbágy visszaadására az ilyen ur vagy nemes fekvőségének avagy birtokrészének elvesztése büntetése alatt egy harmadik határidőt is tüzzön ki.
7. § És ha mindemez előrebocsátott büntetések ellenére sem akarná visszaadni, akkor részben a felperesnek, részben pedig az alispánnak és a szolgabiráknak a javára, ugyanaz az alispán és ugyanazok a szolgabirák, kellő végrehajtást és elégtételt szolgáltassanak.
8. § Az elmarasztalt ur vagy nemes, vagy azok, a kiket illet, azonban az elfoglalt majort, birtokrészt, vagy fekvő jószágot a felperes és az alispán meg a szolgabirák kezéből, közbecsü szerint váltsák vissza.
9. § És a királyi felség is, méltóztassék kegyelmesen megparancsolni, hogy az érintett saját fekvő jószágaiból is, a jobbágyoknak a szóban forgó költözködése és elbocsátása, avagy azoknak, a kiket erőszakkal eme királyi fekvő jószágokba hurczoltak, vagy a kik alattomban ezekbe szöktek, a visszaadása ugyanazon rend és birósági terhek megtartása mellett történjék.
