Az ország karai és rendei szüntelenül kérik a szent felséget, hogy a szomszéd tartományok uraira nézve is méltóztassék olyan intézkedést tenni, hogy azok magyarországi jobbágyokat (a mikép eddig gyakran történt) titkon avagy erőszakkal ki ne vigyenek és be se fogadjanak senki olyan szökevényt, a ki a földes urától, a kitől távozott, kellő levelet (a melyben az ilyennek szabad elmenetelt engedett) fel nem mutat.
1. § Máskülönben attól kell tartani, nehogy a jobbágyok, a kik Magyarországon igen sulyos terheket kénytelenek hordozni és a kiket több helyen a török ellenségeskedés is fenyeget, e szabadságolás mellett lassanként igen sokan a békésebb és bátorságosabb helyekre vonuljanak, a miből ugy a királyi felségnek, mint a földes uraiknak az illetményeik tekintetében igen nagy hátrányuk következnék be és lassankint az ország is elpusztulna.
2. § Ezért kérik ő felségét, hogy jövőre méltóztassék eltiltani, hogy ő felségének a kapitányai és hadai, az ő hiveinek jobbágyait különbféle és sulyos elnyomásokkal országszerte ne szenvedtessék, a mikép eddig szenvedtették, ahogy különben a szent felség is mind a két dologban a maga gondoskodását és szorgalmatoskodását kegyelmesen megigérte.
