1557. évi III. törvénycikk

az ország szükségeire és a király számára két forint hadi segélynek kivetése

Megállapitották azt is, hogy az országnak és ő felségének a különböző szükségleteire, erre az évre is, két határidőben, az összes uraknak, nemeseknek és a többi karoknak és rendeknek a fekvő jószágaiból, a királyi kamarába két magyar forint hadi segélyt szolgáltassanak be.

1. § Az egyik forintot ugyanis a legközelebb jövő boldogságos szüz Mária születése napján, a másikat pedig, a közelebbről közvetlenül következő szent András apostol napján, azon összeirás szerint, a melyet az ezerötszázötvennegyedik évi pozsonyi országgyülés meghatározott; tudniillik, hogy azokat a jobbágyokat, a kiknek hat forint értékü vagyonuk nincsen, ne adóztassák meg.

2. § Továbbá, hogy az összeirás csakis az egész porták avagy adózó telkek szerint történjék, még akkor is, ha azokon két három, avagy több lakó tartózkodnék.

3. § A lakó nélkül való leégett, vagy teljesen rombadült házakat ne adóztassák meg.

4. § És azok a jobbágyok, a kik a törökök alatt is állanak, az ilyen hadi segélynek csak felét tartozzanak fizetni.

5. § Az adókivetők is, a kiket az ilyen hadi segélynek az összeirására kiküldenek, a fennebbiekre nézve, ama helység birájának az esküjével, a hol az összeirás történik megelégedjenek és a közös végzéseket egyébként is át ne hágják.

6. § Hogyha az adókivetők a török alatt álló jobbágyok között, a birák esküjével megelégedni nem akarnának, akkor (a régi szokáshoz képest) azon helynek a szolgabirájától, és hüségi eskü alatt, szerezhessenek bizonyságot az igazságról és magának a szolgabirónak is minden a járásában levő jobbágy ugyanazon eskü alatt vallomást tenni tartozzék.

7. § És egy szabados se legyen kivéve az ilyen adózás alól, azokon kivül, a kik állandóan az uraknak fizetésében, ellátásában és ruházatában vannak, vagy azoknak lovakkal vagy egyébnemü béradással szolgálnak.

8. § Hozzáadván azt is, hogy mivel az előző év utolsó segélyéből még bizonyos hátralékok vannak fizetetlen, tudniillik: az a tudat, a melyet mindenszentek napjára kellett volna behajtani, de a közben a midőn ez az időszak bekövetkezett volna, az történt, hogy a törökök is meg a királyi felség hadai is, igen sok házat sőt egész helységeket elpusztitottak, kiraboltak és vagyonuktól megfosztottak, az adókivetők, a kiket a jelen évi segélyhez kiküldenek, az ilyen kiraboltakat és kipusztitottakat (miután a dolog felől biztos tudomást szereztek) további sarczolással ne terheljék, hanem ha valamely helyen az előző évnek ezt az utolsó segélyét már beszedték volna, mert erről azt állapitották meg, hogy azt a királyi kamarába be kell szolgáltatni, de a hol még be nem hajtották, ott be ne szedjék.

9. § Továbbá azoknak az oláhoknak, ruthénoknak és ráczoknak a házát is össze kell irni és megróni, a kik telkes jobbágyok és adót fizetnek éppen ugy, mint a többi telkes jobbágyokét.