Az ország karai és rendei azonfelül elhatározták, hogy a véghelyeknek a megerősitésére (a mi kiválóan szükséges) az összes urak, nemesek és más birtokos emberek a jobbágyaikat, a mondott adóra nézve tett összeirás szerént hat napi ingyen munkára (csak is az aratás és a szüret idejét véve ki) kibocsássák és kiküldjék, a kik is a közelebbi országgyülésen, erre nézve meghozott végzés szerént, azokon a napokon át, folytonosan dolgozni tartozzanak.
1. § Mindazonáltal ugy, hogy az ő felsége kegyelmes kivánságához képest, Pozsony, Komárom, Moson és Győr vármegyék Győr városának a megerősitésére, ez alkalommal tizennégy napot dolgozzanak: kivévén a zselléreket, a kik nem dolgoznak; és aképen, hogy a tizennégy napi munkát azok végezzék, a kik még el nem végezték.
2. § A többi vármegyék pedig a jobbágyaikat azokra a helyekre küldjék, a melyeket az előző évben mindenik vármegye számára kijelöltek. *
3. § Kivévén Liptó, Árva, Turócz és Zólyom vármegyéket, a melyek nem ugy, a mikép végezték volt: Lévához, hanem Zólyomhoz; Szepes, Sáros, Abaujvár, Ung, Zemplén és Torna vármegyék pedig, Kassához és nem valamely más helyre küldjék a jobbágyaikat: a többi felső város mindenike pedig tartozzék az ilyen munkásokat a maga megerősitésére forditani.
4. § A jászói prépostság jobbágyai és az ezen prépostságnak most birtokában levő többi jobbágyok is, valamint a pannonhalmi szent Mártoni klastrom és Torna vára jobbágyai (kivevén az ezen vár tartozékaiból valók közül azokat, a kiket Kassához rendeltek ki) tartozzanak a helyi erődeik és a mondott vár megerősitésén dolgozni.
5. § És Podmaniczky urnak a Trencsén vármegyében levő jobbágyait sehol se szoritsák munkára: mivel ő kénytelen azokból a fekvő jószágokból, az ellenséggel szomszédos palotai várba folytonosan gyalog katonákat küldeni és erővel is ott tartani, mivel ennek a helynek az őrségére gyalog katonákat egyebütt bajosan lehet találni.
6. § Ugy az urak, mint a nemesek, akár a közeliek, akár a távolabbiak, kötelesek legyenek az ő jobbágyaikat, arra az emlitett módon végzendő hat napi munkára mindenképen kiküldeni.
7. § Az alispánok pedig, vagy ezeknek elégtelensége esetén az ispánok, minden vármegyében hivatalvesztés alatt tartozzanak (mig a fekvő javak elfoglalása utján is, tudniillik a királyi adó be nem szolgáltatására kiszabott büntetés alkalmazásával) gondoskodni arról és kieszközölni azt, hogy minden úr és nemes és más birtokos, erre a köteles munkára és az előre bocsátott módon kijelölt helyekre a maga jobbágyait, teljes számban bocsássa ki és teljes hat napon át munkában tartsa.
8. § Ha pedig valaki az ilyen végrehajtásban eljáró alispán avagy ispán ellenében támadna, kegyelem nélkül az emlitett ezerötszáz ötvenhatodik évi czikkelyekben az erőszakoskodókra kiszabott büntetéssel sujtsák. *
9. § Ugyanezt kell érteni azokról is, a kik a közelebbi évi munkákat még nem teljesitették: vagy az ezen szükségletre behajtani elrendelt pénzt be nem szolgáltatták: hogy tudniillik az alispánok és az ispánok, az ilyeneket a közelebbről mult évnek emlitett határozatához képest, a megirt módon és büntetések alatt, a munkák teljesitésére és a pénznek az arra kiküldöttek kezéhez való beszolgáltatására reá szoritsák.
10. § Ha pedig az előző évben valaki többet dolgozott volna, mint a mennyivel ama végzés értelmében tartozott, azt számitsák be a jelen évi munkájába, kivévén azt a megnevezett négy vármegyét, a melyekre nézve ugy határoztak, hogy azok a győri erőditési munkálatokban teljes tizennégy napi időt tölteni tartozzanak.
11. § A királyi szent felség pedig, (az ő igéretéhez és az igazság követelményéhez képest) a miképen azt a közelebb mult évi végzés is kifejezetten rendeli, * méltóztassék az ő tisztviselőinek és munka előljáróinak megparancsolni, hogy a szegény munkásokat veréssel és egyéb erőszakosságokkal ne illessék, és a megállapitott időn tul munkára ne hajtsák.
12. § A jelen végzés értelmében méltóztassék Ő felsége az iránt is intézkedni, hogy az Ausztriának zálogba adott várak tartozékaiból is az ilyen munkaerőt a végvárakhoz bocsássák, a melyek (saját vallomásuk szerint) ő nekik is, mintegy védő bástyáik.
13. § A miképen tudva van, hogy elsőbben a Frigyes császár és Mátyás király, ezután pedig a Miksa császár és a boldog emlékü Ulászló király ő felségeik közt kötött szerződés alapján az emlitett várakból, ugy ezeket, mint a másféle terheket és adókat, a többi országlakókkal együtt Magyarországon tartoznak hordozni.
14. § A mely dologra nézve Ő szent felsége az ausztriai hiveivel való egyezkedést kegyelmesen megigérte.
