Továbbá bárminő hadjárat esetére (legyen az ugyanis akár általános, akár részleges) hogy a királyi felség hadserege számára az élelmiszerek mentül nagyobb bőségben meglegyenek, megállapitották, hogy az ő felsége élelmező mesterének a megkeresésére, a jobbágyok, a hadsereghez közelebb eső helyekről, mindenféle élelmiszereket, igás barmokkal és, a hol szekerek vannak, szekerekkel tartozzanak az alább irt bérért elszállitani.
1. § Ugyanis egy mértföldre, egy bécsi mértékü veder bort, egy magyar dénárért.
2. § Egy véka vagy köböl gabonát avagy lisztet mértföldenként szintén egy magyar dénárért.
3. § Egy véka vagy köböl zabot, árpát, ledneket minden mértföldre egy bécsi pénzért.
4. § Minden egyéb dolgot mértföldenkint és mázsánkint egy magyar dénárért.
5. § És, hogy a hadseregben is, az élelmi szereknek biztos és kötelező árszabása legyen, (melyeket a hadsereg számára az ország minden részéből és vármegyéjéből mindenkinek a fekvő jószágából a lehető legnagyobb mennyiségben kell szállitani) megállapitották, hogy az általános hadjáratkor, Ő királyi szent felségének avagy ő fenségének a jelenlétében, a nádor ur, avagy akármelyik magyar kapitány, a ki a felség vagy a fenség után a hadsereg élén fog állani, az élelmiszerek igazságos árszabására gondot forditson, melléje adván a hadi marschalt és a főlovászmestert, a kinek ezelőtt szokás szerént ez mindenkor tisztében állott, nemkülönben az alispánok meg a nemesek közül néhányat, főképen azokról a helyekről, a honnét az élelmiszereket szállitották, mint olyanokat, a kik a dolgok értékét inkább ismerik.
6. § A részleges hadjáratokban pedig, az ilyen élelmi szerek árának a megszabása, az ezerötszáz ötvenharmadik évi czikkelyek * tartalmához képest, a kapitányok és alispánok utján kell hogy történjék.
7. § De szükséges lesz, hogy Ő felsége igéretéhez képest, mindazokat, a kik akár a táborban, akár az uton, az ilyen élelmiszerek szállitóival szemben valamely erőszakosságot elkövetnek, érdemük szerint szigoruan megbüntettesse.
