1557. évi X. törvénycikk

az egyházak szabadságainak, mentességeinek és kiváltságainak megtartása

A lelkiekre tartozó és az egyházi ügyekben az is kiválóan igazságosnak és szükségesnek látszik:

1. § Hogy, a miképen az összes országlakók kiváltságait és szabadságait sértetlenül meg kell tartani, azonképen az egyház szabadságait, mentességeit és kiváltságait is mindenki sértetlenül megtartsa; hogy a főpap urak és a többi egyházi személyek az ő tisztükben könnyebben és szabadabban eljárhassanak.

2. § Jelesen pedig, hogy a vizsgáló főespereseknek és espereseknek, valamint ezek helyetteseinek, az egyházak megvizsgálása és a kerületeikbe való kiszállás alkalmával szabadon megengedjék, hogy tisztüket a korábbi országgyülések végzéseihez képest, a helyi patronusok avagy bárki más részéről elibük gördithető akadály nélkül teljes joggal és egyházi joghatósággal gyakorolhassák; és el ne tiltsák attól, hogy a papok vétségeit, gonoszságait vagy bünös cselekvényeit kinyomozhassák és büntethessék.

3. § A többi ilynemü dolgokra és egyházi ügyekre nézve is, a korábbi, és főképen az ezerötszáznegyvennyolczadik évi végzéseket mindenben meg kell tartani és érvényeseknek tekinteni.

4. § Egyuttal az előre bocsátott végzésekhez képest az anabaptisták leggonoszabb felekezetét is, teljesen ki kell kergetni.

5. § A plébánosok és a többi bárminő rendü egyházi személyek szabadságát is mindenben meg kell tartani; és többek között, hogy haláluk után, vagyonukat vagy fekvő jószágaikat, akár végrendelkezés mellett, akár a nélkül haltak el, a kegyurak el ne vegyék; és az elhaltak testvérei hátramaradása esetén, az ilyen javakat, maguk részére, még a főpapok se foglalják el.