A főpap uraknak és a többi egyházi személyeknek sértetlenül tartsák fenn azt a szabadságát, hogy a dézsmákat a korábbi, jelesen az ezerötszáznegyvenhatodik és a soproni ezerötszáz ötvenharmadik évi országgyülések végzéseihez képest beszedhessék és haszonbérbe adhassák, a máskülönben is előirt mód és rend szerint és büntetések alatt.
1. § De ha a dézsmákat a főpap urak, vagy maguk szedik be önmaguk számára, vagy pedig valamely más urnak, nemesnek vagy birtokos embernek haszonbérbe adják, akkor tartozzanak a helyi szokásokhoz képest a dézsmák tizedét, negyedét és tizenhatodát, azoknak, a kiket illetnek, nyugodtan, békességesen és teljesen kiadni és a többieket is, a melyek másokéi, maguk részére ne bitorolják és erőszakkal vissza ne tartsák.
