Továbbá a pénz dolgában, miután a királyi szent felség, a hiveitől fölhozott okokból, a nagyobb és apróbb pénznek és garasoknak a verését az ezerötszázötvenötödik évi végzéshez képest, Magyarországára nézve, mindenképen hasznosnak látja, a minélfogva az ily módon Magyarországon vert pénz jövőre az Ő felsége többi országaiban, tartományaiban és birodalmában is forgalomba jut:
1. § Jóllehet az ezerötszázötvenharmadik évi czikkelybe foglalt végzést a végre hozták volt, hogy azután ne csak olyan pénzeket és garasokat verjenek, hanem a régi szokás szerint vert és jövőre is verendő magyar dénárokat, a melyek, a miképen azt a királyi felség, az akkori előterjesztésébe foglalni jónak látta, a megnevezett külső országokban és tartományokban is mindenütt forgalomban legyenek:
2. § A karok és rendek, mindazonáltal Ő felségének mindenben engedelmeskedni kivánván: megnyugosznak abban, hogy az ilyen pénzeknek és garasoknak a verését, az emlitett ezerötszázötvenedik évi czikkelyek tartalmához képest, a legközelebbről jövő országgyülésig, az alább írt módon, folytathassák.
3. § Tudniillik, hogy minden nagyobb garast, a mely nyolcz magyar dénárt ér, és minden kisebb garast, a melynek négy magyar dénár az értéke, a Szűz Mária képével; egyik lapon a szokott körülirással, a másikon Ő felsége nevének a fölirása mellett a magyar czimerrel: az aranyokat pedig mindenek felett (a miképen eddig) valódi finom tartalommal verjék.
4. § És nem különben a magyar dénárokat és filléreket is, az emlitett garasokkal azonos finom tartalommal és bőségben és ugyanazon módon verjék, mint eddig; nehogy az ilyen pénznek elégtelensége miatt az ország hátrányt szenvedjen.
5. § Ha pedig az ország rendei azt tapasztalnák, hogy a nagyobb és kisebb garasoknak és pénzeknek a verése káros, a jövő országgyülésen azt a pénzverést szükségképen meg kell szüntetni.
6. § Mert a rendek Ő felsége jó indulatában megbiznak az iránt, hogy Ő felsége nem fogja megengedni, hogy az ő hivei és az ország kárt szenvedjenek.
