Mindenekelőtt pedig fölötte szükséges, hogy a királyi felség az esztergomi urnak komolyan megparancsolja, hogy ez, Magyarország néhai dicső királyainak decretumai és végzéseihez képest, az aranynak és ezüstnek pénzzé verésére felügyeljen és tisztének eleget tegyen.
1. § Éppen ugy méltóztassék Ő felsége, a körmöczi kamarája és a többi kamarák tisztviselőinek is megparancsolni, hogy magát az esztergomi urat és ennek a pénzverési felügyelőjét tisztének gyakorlása czéljából (mire nézve az országnak esküt tettek) mindenkor bebocsássák.
2. § Ugyanez a pénzverési felügyelő mindenkor legyen jelen, a midőn az aranyat és ezüstöt a királyi kamarába beadják, hogy mint ellenőr számszerint tudja, hogy hetenként a kamarába mennyi aranyat és ezüstöt adnak be? És, hogy mennyit olvasztanak egybe? A melyből a pénzverési főfelügyelői tisztért járó jövedelem képen, az esztergomi érseket illető részt ki kell adni; hogy a pénzzé nem vert arany és ezüst kivitelét annál inkább ellenőrizzék (mindazonáltal a királyi felségnek és fenséges gyermekeinek a saját szükségleteit kivéve) azért, mert az ilyen kivitel ugy az országra, mint a királyi felségre és az esztergomi érsek ur jövedelmeire nézve nem csekély kárral járna.
