1557. évi XXIII. törvénycikk

a király vagy helytartója, azokat a hajdukat, a kik a véghelyekből rablásokat követnek el, vagy a kik a rablásra okot szolgáltatnak megbüntesse

Továbbá a hajduk dolgára nézve megállapitották:

1. § Hogy a hallatlan gonoszságoknak és méltatlanságoknak (a melyeket eddig ezekről az emberekről hireszteltek) a megszüntetésére, a királyi szent felségtől minden vármegye számára megküldött levelek mellett, az ilyen eddig elkövetett gonoszságoknak járjanak végére, hogy hol? tudniillik: a királyi felség avagy mások fekvő jószágain követték-e azokat el? s igy azután a gonosztevők méltán bünhödjenek.

2. § Ugy, hogyha az urak és nemesek vagy más tisztviselők közül valakit, bárki legyen is az, rajta kapnának, hogy Ő felségének eme parancsa ellenére, a várakban vagy egyéb helyeken tolvajokat tartott vagy tartana és az ily tolvajságokat büntetlenül hagyná avagy ilyenekre alkalmat szolgáltatna: a királyi felség vagy a királyi felségnek távollétében a helytartó ur, az ilyeneket magukat is a nyert tájékozás és a dolog valóságának kideritése után, azonnal és minden hosszu peres eljárás nélkül, törvényesen, azzal a büntetéssel sujtsa, a melyet azok a gonosztevők megérdemeltek volna.

3. § A miképen, hogy Ő felsége ennek teljesitését kegyelmesen megigérte.