1559. évi II. törvénycikk

reámutatás a nyomoruságokra és elnyomatásokra; és kérés az iránt, hogy a katonáknak s ezek előljáróinak a rablásait eltiltsák

Mielőtt pedig ő császári felségének kivánalmaihoz képest, valaminek a tárgyalásához fognának, a legsajnosabb és legmélyebb fájdalomtól és a kikerülhetetlen szükségtől ösztönözve, semmiképen sem mellőzhetik, hogy Ő felségét azokról a számos, igen nagy és éppen elviselhetetlen elnyomatásokról (a melyeket az ők szabadságaiknak és kiváltságaiknak, már annyi év óta tartó sulyos sérelmével, más meg más módon, részint Ő császári felségének a várakban és azokon kivül elhelyezett kapitányai és katonái; részint azoknak az előljárói és tisztviselői, ugy a magyarok, mint az idegenek, a közönséges jog és igazság, valamint az ország szabadságai ellenére elkövetnek) röviden ne értesitsék és Ő felsége előtt, mindezeknek a kegyelmes orvoslásáért, a legalázatosabban ne esedezzenek.