Először is tehát, a mi Ő szent felségének katonáit illeti, a kik rablásaikat, erőszakos és tiltott gonosztetteiket, főképen azon szin alatt mentegetik, hogy Ő szent felsége az ő zsoldjukat felette késedelmesen fizeti s igy állitásuk szerint nincs, a miből éljenek és magukat fentartsák.
1. § Minthogy az ilyen nemfizetésnek sem az országlakók, sem a szegény nép nem okai, mivel ők, a mit adhattak, mindent és mindenkor megadtak, azoknak eme mentegetődzése az Ő felsége hiveire nézve felette károsnak és veszedelmesnek látszik, és ha az megállhatna, azoknak a rablásaik és erőszakoskodásaik, ily módon, soha véget nem érnének.
2. § Mivel tehát fölötte szükséges, hogy Ő szent felsége végre valahára kegyelmesen módját találja annak, hogy a katonáknak, az ilyen rakonczátlanságaikat, oly sok és gyakori törvényellenes tetteiket, valamely bizonyos és rögtönös büntetés alatt eltiltsák és e szerint ezeknek a hatalmával szemben fenyítéssel föllépjenek: méltóztassék kegyelmesen, im ezt a módot és eljárást megtartani és megtartatni.
3. § Hogy megértvén az ő hiveinek panaszát, rendeljen ki bizonyos birákat, a kik azokban a részekben, a hol a károk vagy erőszakosságok történtek, eskü alatt mindent kinyomozzanak és megvizsgáljanak és arra alkalmas meg elegendő számu nemes személyekkel itéletet hozván, azt a mit jogosnak és igazságosnak látnak, végrehajtsák.
4. § Vagy ha esetleg azok, a kiket bepanaszolnak, olyan rendüek, hogy az Ő felségétől kiküldött birák, a birói itélet szerint velük szemben fenyitőleg el nem járhatnának, avagy, ha esetleg idegenek lennének, a birák minden egyes nyomozatot és vizsgálatot, a részükről meghozott itélettel együtt, eskü alatt, hiven, Ő császári felsége elibe terjeszszenek; a ki aztán méltóztassék kegyelmesen módját találni annak, hogy az előbb irt módon elitéltek, büntetlenül ne maradjanak.
5. § Mindazonáltal, ha mégis megtörténnék, hogy néha Ő szent felsége a katonáinak késedelmesen fizetne és e miatt azok (a szükségtől kényszeritve) alattvalóinak károkat okoznának: jónak látták, hogy Ő felsége megparancsolni méltóztassék, hogy a károknak összegét a fizetés idején, azoknak a katonáknak a zsoldjából vonják le és abból a károsultakat kielégitsék.
6. § Minthogy pedig ily módon nem az idegeneket, hanem az Ő felsége alattvalóit és az országot nyomják el: igazságosnak látszik, hogy Ő felsége az ő alattvalóit a károktól megoltalmazni törekedjék, annyival is inkább, mert az ország pusztulásából senkire sem háramlik több kár, mint Ő felségére, sőt azonfelül, hogy istent is haragra keltik, maguk az alattvalók is Ő felségétől fölöttébb elidegenednek.
