A mi pedig az előterjesztésnek az első czikkelyét illeti, a melyben ő császári felsége az ország hű karait és rendeit három forint hadisegélylyel való adózásra hivja föl:
1. § Jóllehet Ő szent felségének a mondott országa hű karai és rendei, azokra a sulyos munkákra és költségekre nézve, a melyekre Ő felsége ugy a jelen, mint a korábbi években is gyakran emlékeztetett, nyilván átlátják, hogy Ő felsége kegyelmes kivánalmai (ha ezeket a dolgok és szükségek nagyságához képest mérlegelik) épen nem feleslegesek, sőt felette szükségesek.
2. § Mindazonáltal még sem mellőzhetik, hogy Ő császári felsége előtt a legmélyebb hódolattal ki ne jelentsék azt, hogy ők ugy látják, miszerint Ő felségének nemcsak a mostani kivánságai, hanem még azok a megajánlások is, a melyeket a közelebb mult években tettek, az ő hűséges magyar alattvalóinak az erejét túlhaladják és azoknak a teljesitése éppen teljességgel lehetetlen.
3. § Mert az országnak igen nagy és már több év óta tartó szánalomra méltó pusztulása Ő szent felsége előtt nyilvánvaló.
4. § A mihez hozzájárulnak a szegény, még megmaradt népnek az a számos és oly nagy nyomorusága és sanyargatása, a melyekkel részint a törökök és a lázadók naponként sulyosan nyomják, részint az ő felsége hadai, meg a hazai és az idegen nemzetiségi tisztviselői (az előadottak szerint) keservesen gyötrik, és már-már szinte semmivé tették.
