De az ország hűséges karai és rendei mindezekkel nem gondolva, miután látják ő felségének az ország megvédése körül fennforgó sulyos és igen nagy szükségeit, a maguk és elnyomott jobbágyaik tehetsége mértékéhez, meg a jelen idők körülményeihez képest, az ország védelme és a véghelyek fenntartása czéljából ő császári szent felségének az összes főpap és báró urak, nemesek és az ország többi karai és rendei, a maguk fekvő jószágaikból két magyar forint fizetését (azon a husz denáron kivül, a melyet a fenséges királyné ő felségének alább elhatároztak) két határidőre, először szent Vid vértanu napjára és másodszor a legközelebbi Szent Lukács evangelista napjára, alázatosan elhatározzák.
1. § Ő császári felsége kegyelmes kivánságához képest többet is örömmel fizetnének, ha a már kijelentett egyéb bajokon kivül, az országban oly nagy drágaság nem volna, mindazért, mert az évi termés a közelebbi esztendőkben felette silányan ütött ki, mind pedig a törökök és a lázadók folytonosan pusztitanak és az Ő felsége katonái is, félbeszakadás nélkül rabolnak, a melyek miatt a szegény jobbágyok, a kik a gabona és kenyér hiányából igen sok helyen makkal élnek (a mi valóban sajnálatra méltó), nem hogy valamely nagyobb adót és segélyt fizethetnének, hanem még életüket is napról-napra nyomorultan csak nagy nehézséggel tengetik.
