Elhatározták, hogy ennek a hadisegélynek a felhajtására nézve, az összeirásnak azt a módját kell megtartani, a melyet az ezerötszázötvenhetedik évi legközelebbről Pozsonyban tartott országgyülés czikkelyeiben kimondottak, hogy azokat a jobbágyokat, a kiknek hat forintot érő vagyonuk nincsen, ne adóztassák.
1. § És azonfelül csakis az egész portákat vagy adózó telkeket vegyék számba, még ha azokat ketten, hárman, avagy többen laknák is.
2. § A leégett, teljesen elhagyott és lakatlan házakat adó alá ne vonják.
3. § És azok a jobbágyok, a kik a töröknek is alávetve vannak, az ilyen hadisegélynek csakis a felét tartoznak fizetni.
4. § Az adókivetők is, a kiket az ilyen hadisegélynek az összeirására kiküldenek, a fentebbiekre nézve ama helység birájának az esküjével, a hol az összeirás történik, megelégedjenek és a közös végzéseket egyébképen se hágják át.
5. § Hogyha az adókivetők a török alatt álló jobbágyok között a birák esküjével megelégedni nem akarnának, akkor a régi szokáshoz képest azon helynek a szolgabirájától a hűségi eskü alatt szerezhessenek bizonyosságot az igazságról és maguk a szolgabirák is, minden a járásokban levő jobbágyról ugyanazon eskü alatt vallomást tenni tartozzanak.
6. § És egy szabados se legyen az ilyen adózás alól kivéve, azokon kivül, a kik állandóan az uraknak fizetésében, ellátásában és ruházatában vannak, vagy azoknak lovakkal vagy egyébnemü béradással szolgálnak.
7. § Továbbá az oláhokat, ruténokat és ráczokat, a kik telkes jobbágyok, és a kik uruknak adóznak, éppen ugy mint a többi telkes jobbágyokat irják össze és vonják kirovás alá.
8. § Mert az a mód, a melyre Ő felsége az ő előterjesztésében kegyelmesen reá mutat, az ő hűséges alattvalóinak régi és dicséretes és az ősöknek vérével és szolgálataival szerzett szabadságaival merőben ellenkezik és ezért reájuk nézve felette sulyos és terhes.
