Továbbá Ő felsége kegyelmes kivánságáért, sem a fentebb alázatosan megigért hadi segélyt, sem a megajánlott hadaknak a tartását, se a hat, se pedig az utoljára kért három évre kiterjeszthetőnek nem találták.
1. § Nemcsak azért, mivel régi szokás és gyakorlat az, hogy a megajánlott hadi segélyek tartama csak egy évre terjedjen, a melyet ugy máskor, mint az Ő császári felsége ideje óta is eddig mindenkor megtartottak, hanem azért is, mivel az ország lakók állapota olyan, hogy mind maguk a rendek, mind az ezek jobbágyai vagyon erői is, megfogyatkoznak, a szegényebbek meg fölvergődnek és nem tudható, hogy vajjon azt, a mit most a fizetésre és a teljesitendőkre nézve elhatároznak, arra a következő években képesek lesznek-e?
2. § Megtörténhetik az is, hogy ha ebben az évben a török császár kimegyen, a következő öt esztendőben vissza sem tér; hiszen minden dolog egyedül az Isten (a ki ennek rosz és ellenséges törekvéseit könnyen más felé fordithatja) akaratának és hatalmának és az ő irgalmasságához képest az ő felsége kegyelmes gondoskodásának van alája rendelve.
3. § És Ő szent felsége hivei attól is tartanak, hogy azután, ha a hat, avagy az utoljára kért három esztendőbe beleegyeznek, azon egész idő alatt, semmi közönséges országgyülésük sem fog lenni, a melyen a szokásos segély megajánláson kivül a közös sérelmeiket és szükségleteiket kifejezésre jutathatnák és azoknak a megkivántató orvos szeréről egymás között akarattal végezhetnének és határozhatnának.
