Ő császári felségének, a hüséges karokhoz és rendekhez intézett amaz intelmére pedig, hogy az élelmi szerek beszerzésének a módját és azoknak pontos és készséges szállitását vegyék tárgyalás alá és tanácskozzanak felőle:
1. § Erre az ő alázatos hivei azt válaszolják, hogy jóllehet ugylátszik, hogy Ő felsége (a fennebb mondottak szerint) az országban levő igen nagy drágaság miatt a magyarországi élelmi szerekben megbizni nem tud, mindazonáltal, abban a nézetben vannak, hogy a mennyire Magyarország megmaradt részeitől telhetik, a hadjáratra való élelmi szerek, innen sem fognak hiányozni, csakhogy a mit a táborba szállitanak, azt a katonák kifizessék és azt meg ne engedjék nekik, hogy mindenféle élelmi szerek zsákmányolása végett, a tábortól távol a majorokban barangoljanak, a miképen legközelebbről is a győri és babolcsi hadjárat alkalmával történt és történik most is az ország felső részeiben és némely más határokon.
2. § Az élelmezésre tartozó egyes dolgoknak és a szállitásnak az árát is, a korábbi országgyüléseken már megszabták, a melyhez az ország rendei ragaszkodnak, azért, mert ugy látják, hogy erre nézve jobb rendet most sem állapithatnak meg.
3. § Mindazonáltal ugy látják, hogy arról az egyről szükségképen a hadi főtisztviselőknek kell gondoskodniok, hogy az egyes árakat (az erőszakos zsákmányolókra kiszabott bizonyos büntetés alatt) megfizessék és, hogy azokat a szekereket, meg barmokat, a melyekkel az élelmi szereket szállitják, másféle hadi fuvarozásra (a miképen ez a babolcsi hadjáratban és egyebütt is megtörtént) le ne tartóztassák és áruk kifizetése nélkül le ne vágják.
4. § Mert ha ez megtörténik, az e miatt való félelemből, kevesen fognak élelmi szereket szállitani.
