Az ezen közönséges országgyülésre egybesereglett főpap, báró és mágnás urak, nemesek és Magyarországnak többi karai és rendei, a császári és királyi szent felségnek, az ő legkegyelmesebb uruknak előterjesztését vevén és felolvasván; azokat, a miket a szent felség az ország védelmére és fentartására forditott igen nagy és folytonos gondoskodásáról, munkálkodásáról és felettébbvaló költségeiről fölsorol, megértették és elismeréssel vannak Ő felsége ama legkegyelmesebb indulata iránt, a melylyel mindazokat az ő hü magyarjainak fenmaradása érdekében eddigelé mindenkor teljesitette.
1. § Ő szent felségének az ország iránt tanusitott mindezen jótéteményeiért és halhatatlan érdemeiért a lehető leghálásabb köszönetet mondanak.
2. § És alázattal kérik, hogy méltóztassék, a szokott kegyelmességével, őket eme kegyes és valóban atyai jóindulatában továbbra is megtartani és ezt az annyi szerencsétlenségtől környezett, bukófélben levő, sőt végső veszedelemben forgó országot, ezutánra is az ő kegyelmes gondozásában részesiteni és (Isten után) kisegiteni.
3. § A mely cselekedete Ő felségének, a miképen Isten előtt kedves, ugy a halandók előtt is örökös dicsőségben és emlékezetben fog tündökölni és maguk a karok és rendek is azon fognak lenni, hogy azt a leghüségesebb és szüntelen szolgálataikkal kiérdemeljék és azért való hálájukat, vérükkel és életük veszélyeztetésével is mindenkor kimutassák.
