Minthogy pedig, az Ő hűséges országlakósait arra kegyesen inti, hogy tekintetbe véve a költségeknek nagyságát, a melyek kincstárát kiüritették és a véghelyeknek szükségleteit, a melyektől épségben megmaradásuk függ: erre az évre minden porta után, két határidőben, három forintot fizessenek és ezt a fizetést, az uj összeirás elhatározása mellett, négy évre állapitsák meg:
1. § Az ország karai és rendei, jóllehet hogy a maguk és jobbágyaik erőtlenségét és fölöttébb megrongált és megfogyatkozott anyagi tehetségét figyelmükön kivül nem hagyhatják, mindazáltal az Ő felsége kegyelmes buzditásához képest, az ő szükségs költségeire nézve (a melyeket tekintetbe vesznek) megállapitották és elhatározták:
2. § Hogy a most következő évre minden egész telek után, két határidőben három forintot szedjenek be; tudniillik Vizkereszt napján másfél forintot és keresztelő Szent János születése napján ugyanannyit.
3. § A mely három forintból ugyanis két forintot a császári szent felség számára, a harmadik forintot pedig a fenséges királyi felség az ő legkegyelmesebb uruk számára ajánlanak meg.
4. § És a minden egyes telek után beszedendő emez egy forinttal a királyi felségnek mostani szerencsés megkoronáztatása alkalmából, az iránta való szeretetnek, igyekezetnek és engedelmességnek kijelentése mellett, ajándékképen kivánnak kedveskedni.
5. § És kérik a király ő felségét, hogy a miképen a császári szent felség mellett nékiek eddig is minden ügyeikben a legkegyelmesebb uruk volt, ugy ezután is őket hasonló kegyelmében részesitse; és miután már szerencsésen meg van koronázva, méltóztassék az ők megoltalmazásukról és megmaradásukról Ő császári felségével egyenlő buzgósággal és szorgalmatossággal jövőre is gondoskodni.
