Továbbá a császári szent felség azt kivánja, hogy miután a fölmerülő egyéb elsőrendü és különböző ügyek, meg az ország lakók költségei miatt, minden esztendőben országgyülést nem hirdethet; ezt a háromforintos adókirovást négyesztendőre terjesztenék ki:
1. § A mi ezt illeti; miután az országlakóknak közönséges országgyülésés évenként nem annyira az adó kiróvása végett, mint a közös sérelmeknek fölfejtése és egyéb az ország javára és nyugalmára tartozó ügyeknek a tárgyalása végett szokták kihirdetni és megtartani és az országlakókat nyomós okok gátolják abban, hogy nagyobb fizetéseket többször teljesithessenek, az ország karai és rendei ugy látják, hogy Ő felségének ez a kivánsága nem csak terhelő, hanem az ő dicséretes szokásaikkal is ellenkező lennie.
2. § Nehogy mindazonáltal, e tárgyban, az Ő felsége kegyelmes kivánságával szemben közönyöseknek tünjenek föl, az ő szent felsége iránt való különös, mindenkor és mindenben legkészségesebb engedelmeskedniük igyekezetéből, föltették magukban, hogy valamit még erejükön felül is tegyenek és teljesitsenek.
3. § És ezért elhatározták, hogy azon a három forinton kivül, a melyet az emlitett módon, a császári szent és a királyi felségeknek a legközelebbről jövő évre fölajánlottak, az azt közvetlenül követő, tudniillik: az ezerötszázhatvanötödik évre is, két határidőben, minden egész telek után szedjenek föl egyenként két forintot ő császári felsége számára. Ugyanis Vizkereszt napján egy forintot és keresztelő Szent János neve napján hasonlóképen egy forintot.
4. § Mindazonáltal, miután az ország karai és rendei, még a mikor az ország egész volt, a békés időkben sem szokták meg elhordozását annak, hogy királyuk az országtól huzamosabban távol legyen, most pedig a naponként veszedelemben forgó megmaradt részekre nézve ő szent felségének az országban jelenléte éppen fölötte kivánatos; azért kérik, hogy méltóztassék vagy ő maga, vagy pedig a fenséges király, nagyobb részt Magyarországon lakni, és jövőre, ha lehetséges mindenkor, minden évben; ha pedig nem, mindjárt a második év végével hű alattvalóinak közönséges országgyülést hirdetni.
5. § A melyben vagy ő császári felségének, vagy a fenséges királynak a jelenlétében szükségleteiket és kérelmeiket előadhassák és az ország közös és szükséges ügyeit tárgyalhassák; a miképen ezt ő szent felsége kegyelmesen maga is megigérte.
