A császári szent felség azt is parancsolja, hogy az országlakók az élelmiszerek, ágyúk és egyéb hadikészletek ide- s tovaszállitásának bizonyos módjáról és rendjéről egymás között határozzanak, a melyet a háboru és béke idején egyaránt megtartsanak.
1. § A mi tehát az ilyenek szállitását illeti, ugy látják, hogy ez az általános és részleges hadjáratnál egyaránt, mások utján nem történhetik, mint az ország ama részeinek jobbágyai utján, a melyeken a hadsereg megfordul.
2. § A mely esetre már korábban az ezerötszázötvenketedik évi országgyülés czikkelyeiben is bizonyos árt megszabtak és határoztak, hogy tudniillik minden egyes dolognak mértéke és sulya után mennyit kelljen fizetni? A mely korábban kelt decretumnak megtartását jövőre is az ország karai és rendei elhatározzák.
3. § Minthogy pedig az ágyuknak és egyéb hadiszereknek akár a béke, akár a háboru idején való szállitása régi szokás alapján, kiváltképen a királyi városokat illeti; az ország karai és rendei ugy látják, hogy ez most is a városok kötelességében álljon.
4. § És a császári szent felség határozza meg pontosan, hogy azoknak mindenike hány szekeret és lovat tartozik adni és küldeni? a mely meghatározás szerint ugy látják, hogy mind a hadjáratokra, mind a hadiszereknek a véghelyekhez szállitására, szekerek és lovak mindenkor készletben állhatnak.
5. § Mivel pedig ezek a városok most csekély számuak és erre a teherre láthatólag magukban elégtelenek; kiváltképen, ha valamely általános hadjárat lenne, e tekintetben Ő felsége megigérte, hogy mindazt meg fogja tenni, a mit igazságosnak, méltányosnak és szükségesnek lát, ugy, hogy Ő felsége hiszi, hogy jogos panaszra senkinek oka nem lesz.
6. § Mert a mi a vármegyéket és azoknak jobbágyait illeti, bár az ország karai és rendei Ő felsége kegyelmes intéséhez képest, el nem mulasztják gondoskodni afelől, hogy jobbágyaik, ha a szükség ugy kivánja, igás barmaikat és szekereiket a szükséges használatra tisztességes és megfelelő bérért oda adják; mindazonáltal e tekintetben az ő segitségük merőben hiábavalónak és haszontalannak látszik, mivel vasas szekerük (a legtöbbnek) nincsen és lovaik is gyengék, és ha ezekre valaminek az elszállitását reábiznák, azoknak a dolgoknak az átszállitása közben, miattuk nagy hiány származhatnék, a miből ugy Ő felségére, mint az országra egyaránt igen nagy hátrány és veszedelem hárulna.
