A véghelyek felügyelésére és fentartására nézve megállapitották:
1. § Mivelhogy a császári szent felség a Dunán túlra az ország főkapitányát már kinevezte és ugyanolyannak kinevezését s Dunán innenre is kegyelmesen jelezte; ezek a főkapitányok (az utasitásokban nyert megbizatásukhoz képest) az ország egyes véghelyeit gyakrabban megvizsgálják.
2. § És Ő felsége méltóztassék tapasztalt katonaembereket, magyarokat és németeket egyformán melléjük adni, a kikkel az ilyen vizsgálatot együttesen végezzék.
3. § És ha volnának veszedelemnek kitett olyan helyek, a melyekről azt látják, hogy a körülfekvő vidék megoltalmazására a szükséges gondoskodást nélkülözik és katonai őrséggel ellátva nincsenek; a főkapitányok a melléjük rendelt emberekkel puhatolják ki és tudják meg annak a jövedelmét, a melyet, ha elengendőnek találnak, akkor az ilyen helynek az ura gondoskodjék abból, a jövedelem mennyiségéhez képest, ugy a katonai őrségről, mint a védelemre szükséges egyéb dolgokról.
4. § Azokat pedig, a kik a jövedelemnek beszedése mellett a helynek a fentartására mit sem adnak és az ország közös hátrányával és veszedelmével keveset törődnek; a császári szent felség szoritsa és főkapitányai által szorittassa reá, hogy ennek a végzésnek engedelmeskedjenek.
5. § Ha pedig a jövedelem elégtelen vagy igen csekély volna, avagy éppen semmi sem lenne, és az a hely annyira fontos volna, hogy annak a lerombolása a körül fekvő vidék, sőt az egész ország közös hátránya nélkül meg nem történhetnék, hanem szükségképen fenntartandó, akkor annak fentartásáról és ellátásáról méltoztassék a császári szent felség maga kegyesen gondoskodni és intézkedni.
6. § A melyek pedig kevésbé szükségesek és az ellenségtől elfoglalva, a környékben fekvő vidékre ártalmasaknak látszanak, azokat az ország főkapitányai rombolják le.
7. § De mielőtt ezt tennék, arra a helyre nézve a császári szent felségnek jelentést tegyenek és annak elhatározását e tárgyban várják be.
