A véghelyek megerősitésére nézve megállapitották, hogy ugyanazt a rendet tartsák meg, a melyet az ezerötszázötvenkilenczedik évi országgyülésen elhatároztak.
1. § És hogy minden portától, a melyet adóval megszoktak róni, ugy a jövő ezerötszázhatvannegyedik, mint az azt követő másik ezerötszázhatvanötödik esztendőre is, hat napi munkát teljesitsenek. A főkapitányoknak pedig arra legyen gondjuk, hogy mely helyeket és miképen kell megerősiteniök.
2. § És ha az urak vagy a nemesek közül valaki jobbágyait, azoknak a megkeresésére, a kiket illet, a közösen elhatározott munkára kiküldeni nem akarná vagy elmulasztaná, ezt az alispán és a szolgbirák három márka birság vagy büntetés felvétele mellett kényszeritsék reá annyiszor, a hányszor megkeresve a munkára küldést megtagadná vagy elmulasztaná.
3. § Az alispánok pedig hivatalvesztés és ötven forint büntetés terhe alatt kötelesek legyenek ezt a büntetést minden kedvezés és tekintet nélkül hűségesen fölhajtani.
4. § És senki nekiek e tekintetben a törvényes végrehajtás megakadályozására a decrétumban kiszabott büntetés alatt ellenszegülni vagy ellentállani ne merészeljen.
5. § Hogyha pedig az alispánok és szolgabirák az ilyen végrehajtás foganatositására igen gyengék lennének, az ispán segitségéhez forduljanak.
6. § És ha az sem volna elégséges, az országos főkapitányokéhoz forduljanak, a kik őket minden szükséges segélylyel támogatni tartoznak.
7. § De a jobbágyokat a meghatározott hat napon túl, hivatalvesztés terhe alatt, a kapitányok közül senki munkába ne tartsa.
