1563. évi XXIX. törvénycikk

a főkapitányok, bánok és helytartók, ha megkerestetnek, a végrehajtásokat hivatalvesztés terhe alatt teljesitsék

De mivel a törvényszékeknek tartása az azokon hozott harározatoknak a végrehajtása nélkül hiába való:

1. § És az országlakóknak a panasza csaknem általánossá vált, hogy a nagyok erőszakossága miatt a biróilag megnyert jogaikat többször tényleg nem foganatosithatják.

2. § Megállapitották, hogy (a korábbi országgyülések végzéseihez képest) az esküdt főkapitányok, Szlavonországban pedig a bán, az akárki ellen törvényesen kiadott itéletek végrehajtásában, ha eziránt őket megkeresik, hivataluk vesztése alatt, minden kedvezés és személyváltozás nélkül tartozzanak mindenkinek segitségére lenni.

3. § Ha pedig maguk az ilyen végrehajtásra elég erősek nem volnának, forduljanak a császári és királyi szent felségekhez, avagy ezek távollétében a helytartó urhoz, a kik mint az igazságnak legfelsőbb védői és oltalmazói, méltóztassanak azoknak segitségére lenni, valamint gondoskodni és intézkedni az iránt, hogy minden, a törvényes eljárás utján meghozott, kimondott és kihirdetett itélet kellő végrehajtást nyerjen.