Minthogy pedig a császári és királyi szent felség az ország hü karait és rendeit épen olyan jóindulattal, mint a legnagyobb figyelmmel arra inti és buzditja, hogy miután korunkban különféle ismeretlen és egyaránt megvetendő eretnekségek és felekezetek keletkeztek, a vallásban és az Isten igaz tiszteletében az egységet, az apostoloktól és az egyházi szent atyáktól ránk hagyott és az egész világ közös egyetértésével helybenhagyott keresztyén szeretetet és tudományt kövessék.
1. § Az ország karai és rendei Ő szent felségének ezért a kegyelmeért és kegyességeért (a melyel hü alattvalóinak nemcsak e földi, hanem örök üdvéről is gondoskodik) örök hálát mondanak.
2. § És mivel Ő szent felsége más alkalommal is intette őket, kegyelmes intelmeihez képest e dolgokban határozatot hozni el nem mulasztották.
3. § Megállapitották, hogy a mit a korábbi, különösen pedig az ezerötszáznegyvennyolczadik, az ezerötszázötvenkettedik és az ezerötszázötvennegyedik évi czikkelyekben a vallás dolgában közösen és egyetértő akarattal elhatároztak, azt ugy általában, mint külön-külön jövőre is rendületlenül és sértetlenül fentartják és senki azok ellen az ott megszabott büntetés terhe alatt valamit elkövetni ne merészeljen.
