Minthogy pedig ugy látszik, hogy Ő felsége vidéki kapitányainak és katonáinak a féktelensége már oly fokra hágott, hogy nem csak a jobbágyoknak, hanem a nemeseknek kizsákmányolását is szinte törvénynek tekintik és a számukra kijelölt állomást elhagyva faluként barangolnak szét és ott a szegények között sok tekintetben épen ugy viselkednek, mint a törökök:
1. § Az ország karai és rendei e baj orvosszerének a megállapitása czéljából elhatározták, hogy miután a néhai fenséges Ulászló királynak decretumában * már szentesitve van, hogy ha a zsoldos katonák olyan féktelenségre vetemednének, hogy az urak, nemesek és az egyháziak fekvő jószágait erőszakosan megszállanák, vagy egyebekben rablást elkövetni merészelnének, azokat ama fekvő jószágokból, a melyeket dulnak és rabolnak viszont erőszakkal kiüzzék, az ország ama része főkapitányának, a jelen közös végzés erejénél fogva teljes hatalma legyen arra, hogy az ilyen zsoldon szolgáló és épen ugy rablást elkövető katonákat, ha első izben a távozás iránti felszólitásnak nem engedelmeskednek, megfékezze és hogy őket az urak, nemesek és az egyháziak fekvő jószágaiból, házaiból és javaiból (a melyekbe erőszakkal beszálltak) kidobja és állomáshelyükre kényszeritse.
2. § Mindazonáltal mindenkor olyan mérsékelt szem előtt tartása mellett, hogy a mennyire lehet, az öldöklést, nagyobb zavargást és zendülést kikerüljék.
3. § Hogyha pedig az ország főkapitánya távol lenne, ugy hogy tisztében eljárni nem tudna, vagy nem akarna, avagy maga is rabolna, akkor eme vármegyék ispánjainak, vagy alispánjainak, a melyekben a katonák emlitett féktelensége dúl, magyuk mellé vevén az egész vármegyét, e részben ugyanaz a hatalmuk legyen.
4. § Épen ugy méltóztassék a császári szent felség is kegyelmesen gondoskodni afelől, hogy azokat a károkat, a melyeket az olyan katonák az ilyen fekvő jószágokban tettek, a melyeket erőszakosan megszállottak, azoknak a zsoldjából megtéritsék.
