Továbbá megállapitották, hogyha valaki, bárminő rendű, rangú vagy kitünő állásu legyen is, szándékosan embert öl, az érdekelt felperes forduljon azoknak a vármegyéknek az ispánjaihoz vagy alispánjaihoz, a hol azt elkövették.
1. § Az ispán vagy az alispán, az emberölésről tett panaszt megértvén, a gyilkost, ha akkorra törvényszék van hirdetve, erre, ha pedig nem volna, a legott összehivandó törvényszékre, a felperessel szemben való személyes megjelenésre megidéztesse.
2. § A ki ha megjelenik, minden hoszszasabb eljárást és a más esetekben használni szokott perhaladékokat mellőzve, a peres ügy birói elbirálásának tartamán, egész a végeldöntésig mindenkor jelen legyen.
3. § És ha a gyilkosságban elmarasztalják, a királyi felség kegyelmének minden reménysége nélkül a decretum tartalma szerint büntessék.
4. § Ha csak a felek egymás között önként ki nem egyeztek.
5. § Mindazonáltal épségben marad a császári és királyi szent felségnek, a fenséges római magyar, cseh stb. királynak és utódaiknak az a joga és hatalma, a melylyel elődeik, a felséges magyar királyok az ilyen dolgokban eddigelé éltek.
6. § Ha pedig a megtörtént idézésre személyesen meg nem jelennék, akkor őt mint vétkest, legott levelesitsék és a levelesitésről szóló irattal, az egész országban üldözőbe vegyék és ha megfogják, az ispánokhoz vagy alispánokhoz vigyék és aztán a törvény rendjének megtartása mellett megbüntessék.
